feeling cafe másodszor és utoljára

Ez az a hely ahol el bírák rontani a semiramis féle kvt. De most komolyan. Ugye a plázás zeneszó összekeveredik a kereskedelmirádiós szarral megadja a feelinget. Biztos, hogy pénzmosó a hely, mert ahányszor csak arra jártam a kutya nem ült benn.

Szombaton sikerült bejelentkeznem a fodrászhoz, de félreértettük egymást. Így a fél óra várakozást gondoltam értelmesen töltöm, iszom egy jó kvt. Sajnos a prekoncepció az alapoktól hibázott. A feeling caféval már volt kellemetlen élmény. De adtam még egy esélyt. Nem kellett volna. Belépek a demrkációs vonalon, ami elválasztja a helyet a camponától. Hát a belépésnél nem jött át a feeling. (Igen még tervezem elsütni, a névvel való viccelődést.) Én köszönök előre. Már-már ott tartottam, hogy esetleg odamegyek a pultnál álló alkalmazotthoz aki nagyban “dumcsizott” egy nővel, hogy bemutatkozom.

- Szia! Fix Y vagyok. Tudod, én vagyok a vendég.

De végül hagytam érvényesülni. Alkalmazott, mert ugye baristának nevezni olyan lenne, mint fűnyirótraktor vezetőjét pilótának. Pincér? Ahhoz bánni kell tudni a vendéggel. Felszolgáló? Az legalább ahhoz ért. Maradt a jobb sorsra érdemes alkalmazott. Azt hittem a “felszolgáláson” kívül, már minden jól fog menni. Dehát: “nobody expects the spanish inquisition”. Elérkezett a kv megkóstolásának ideje. Megtettem, kicsit fájt. Itt már tudtam, a feeling cafe soha, soha, de soha nem lát mégegyszer vendégül. A semiramis, mint márkanév megcsúfolása, szégyen és gyalázat. Valahol ott érzett hátul a minőségi alapanyag érzete. De az íz csapnivaló, állott, savanyú förmedvényre utalt. Vagy a gép volt tisztítatlan, vagy az adagom volt legalább másodszor lefőzve. Szerencsére voltam annyira előrelátó, hogy rendeltem hozzá egy vizet, amivel szét tudtam csapni annak a borzadmánynak az ízmaradványait. Brrr soha többé.

nem kv2. - Teaerdő

Tudom, hogy az előző nemkv bejegyzés címében nem szerepel a hely neve. Igen, direkt, és nem is lesz benne, azt ki kell érdemelni. Mint a Teaerdő. A bevezető látható újra olvasható a nem kv1-ben. De igazából nem is érdekes. Csak maga a hely. Kronológiailag visszafelé kezdem. Van egy majdnem befejezett oldaluk, bloggal, programokkal, ilyesmivel: csekk. Megtaláltam, tetszett, szép nagy pirospont érte, egy picike pedig azért, mert hibás. Szólok majd nekik.
Maxine vontatott be, én nagyon fanyalogva mentem. Nem szeretem a teázókat, mert hihetetlenül fellengzős, műanyag stílusuk van. Ilyen fröccsöntött dolog. Belépünk. A minimalitás csúcsa, erős japán beütéssel. Szívszaggatóan szépséges első benyomással. Képeket találtok a honlapon, érdemes megnézni. Kellemes hangulat, professzionális, kedves kiszolgálás. Válasz a hülye kérdésekre:) Finom tea, érdekes választék, kellemes zene. Tök jó kísérő dolgokat kaptunk a teához. Sok-sok apró kedvesség. Nem tudom leírni. De egy teázónak ilyennek kell lenni. Vissza fogok térni

nem kv 1.

Voltam nemrégiben két helyen, de egyik sem kvzó. Viszont olyasmi, forró csokizó, és teázó. De lehet kvt is inni. Viszont nem próbáltam. Belehasítottam mindkét hely profiljába és sikerült két végletet találni. Most legyen szó az elsőről.

Maxine Smith felajánlotta nekem, hogy karácsonyra azt kapom, hogy elvisz lőni. Igen, igazi puskával, pisztollyal. De a csodálatos internet korában az instant messengerek away jelzése nem számít. Meg is íródott Maxine-nek, hogy mégsem lesz lövészet. De mivel “el”-re volt állítva, és nem is nézte mielőtt elindultunk tőle, így árnyékra ugrottunk, Maxine két barátjával együtt. Vigasztalásként meglátogattuk a Noir - ChocoBar nevű helyet. Sajnos a tarisznyámat otthon felejtettem (aki nem érti kérdezzen). Pedig így passzoltam volna az ottlevő népekhez. A hely berendezése egyébként eléggé mesterkélt volt, a fények nekem szembántóak. De nem fanyalgok, nem vagyok célközönség. Viszont azt vártam, hogy egy ilyen ChokoBar elnevezésű helyen olyan forrócsokit kapok, hogy hét nyelven beszél. De nem:( Van ezer féle. Csak nem forró. És nem különleges. Ezt négyünk egyöntetű véleménye alapján mondom, nem volt meggyőző a hely a profiljában. Legbüntetőbb pedig a narancsos forrócsoki volt. Íze a narancsos-zselés szaloncukoré. A bútorok kényelmetlenek, az asztalok pedig derékfájdítóan alacsonyak. A kiszolgálás nélkülöz minden személyességet. Ennyi erővel robotok is hozhatnák a rendelést. Nem találtam saját honlapot sem.

Egyébként nem lenne rossz a hely, sok lehetőség van benne. De nem így. Ugyan foglaltak voltak az asztalok, de mély csodálkozással tölt el, hogy miért. Kicsit az az igénytelenség lengte át, mint mindent ebben a pici reménytelen országban. Olyan kb mint egy jó művészfilm közepére vágott reklám.

Leroy a Westendben, de gyorsan

Mozi előtt gondoltam beugrunk meginni egy kv-t. Sajnos a borravalós anomália miatt a Friday’s kiesett nálam a kosárból. Szóval beültünk, egy kellemes sarokba, merő véltelenségből a borhűtő mellé, a pult közelébe. Nem is volt gond a kiszolgálással idő szempontjából. Petra narancslevet kért, mert utálja a kv-t. Én azt és ananászlevet kértem. Mindketten meg is kaptuk gyorsan bár a narancs teljesen ananász volt :) Végülis minden rendben volt, csak kissé túl volt pörögve a pincér srác. Emiatt aztán nem is tudtam beszólni a narancs-ananász témában. A hangulat meghitt, nem ordított a zene, a bútorok kényelmesek. Összességében kellemes volt, de ez csak egy első benyomás. A Camponás Leroy-nál jobban tetszett.

csak ne esne ki ennyire: az isteni Maya

Nem és nem. Akármit kérek, jó. Minden.

Szóval betértünk a gyerekekkel. Aztán másnap is. Majd harmadnap, de akkor már nem a gyerekekkel. Hiába érkeztünk alig a zárás előtt. Rendkívül finom volt megint minden. Ha véletlenül arra jársz, és megéhezel, egyél egy csirkelevest, és kérj bele tequilat. Azután pedig egy chilis bab. Ezt pedig koronázd meg egy csoda kávéval, amit Kék hegynek hívnak. Akárhányszor járok ott, mindig finomat kapok enni, inni. Csak egy kis apróság, ha a törzsvásárlói betelik, tíz főétel után egy ingyen jár. Választható a kv ereje.
Milyen csodás is lenne, ha bent lakna Maya. Nem is sokkal. De így kiesik. És fagyit tesznek a kvba. Meg egy hülye bevásárló központban van.

az új ihlet

Tegnap este a Lumnitzer nővérek nézése közepette elkapott az ihlet. Persze ez nem azt jelenti, hogy válogatott gyalázkodások várhatóak, csak annyit, hogy visszatér a blog alapötlete. Vagyis kv-t felszolgáló helyek méltatása.

Pár napja - talán két hete - amikor elővezettem a felmondásomat, a háromból a legnormálisabb projektvezetőnek (figyelem blődség elrejtve: 1 projekt 3 vezető). Mondtam is neki, hogy menjünk le, dobjunk be egy capuccinot. A ház alatt található a Kristály cukrászda és kvzó. Legalábbis a kiírás szerint. Igazából már többször is megfordultam, de valahogy nem jött át az igazi kvzó hangulat. Inkább cukrászda, de mind a sütemények, mind a kv (Lavazza) finom. Végre sikerült fagyimentes kv-t inni, de csak kérésre. Persze jó volt. Kellemes terasz, a kiszolgálás kifogástalan, ha a pulthoz mész; kérsz és majd megkapod a módszer. Ha arra jársz térj be. A teraszon pedig kényelmesek a székek, ez igen ritka eddigi tapasztalataim szerint. Bár kicsit zsúfolt. Egy nagy hibája van a helynek. Sajnos csak tízkor nyit.

jegeskv

Ugye van egy ilyen csoda találmány, pont nekem találták ki, mivel utálom a meleget, a kv-t viszont annál inkább szeretem. Tehát erősen szezonális ital, bár én télen is szeretem. Mint a téli és nyári dohányok a pipámban. Bár a téli dohányokat még egyelőre messziről tekintgetem, a Balkan Sobraine nevű latákiás keverék miatti “élményem” következtében. Szóval a jeges kv egy csudajó ital, ha nem azon a furcsa módon készítik mint itt nálunk általánosságban vaníliafagyival. Persze nem rossz, és aki nem megrögzött kvrajongó akkor szeretheti is, régebben én is kedveltem, de nekem már túl erőszakosan édes. A jeges kv alapvetően tört vagy zúzott jégre töltött eszpresszó, bár a németes amerikaias hoszúkvval is jó, de akkor meg kell várni amíg ez utóbbi kihül. Különben nagyon mókusvíz lesz.

Péntek este meg is vizsgáltam két helyet ezzel kapcsolatban, de egyik alkalommal sem jártam sikerrel. A dunaplázában moziztunk két barátommal és ott vizsgálódtam - nem titkolom - a velvet ihlette ezt. Szóval a McCaféban sikerült egy kvázi jegeskvt kapni, levél alakú jégre kaptam tejet és kvt, mindkettőt hidegen, így egy kellemes frissítő ital lett volna, viszont sajnos ízesítették és tejszínhabot is kaptam rá így majdnem geil-édes lett. De összességében nem volt rossz, csak nem jegeskv. Aztán moziztunk, majd mivel még ráértünk, betértünk az egykor irgalmatlanul (de jogosan) leszólt, azóta Palace cafévá alakuló helyre. Én megint jegeskv-t kértem. Érkezett is egy nagy tejszíhabos csicsás pohár cucc fagyival, tortadarával. Nah hát az nem volt jó. De a hely határozott fejlődésen ment át.

Feeling café

Egy sikertelen nap végére következzen egy nyúlfarknyi kvs téma. Meg már megint elmaradtam ezzel. Képet nem katpok, mert nem találtam róla fél perc alatt, tehát nem érdemlik meg. Meg amúgy sem. Csak a névadó hiányzott belőle: az érzés. Valahogy alaposan semmilyen volt. Persze a kv emlékeim szerint nem hagyott kívánnivalót maga után, de ezt el is vártuk, hisz Semiramis. Tehát ezzel nem tudtam nagyon mellé fogni. Aztán ott volt a süti, ami az eddig látott összes Semiramis holdudvar helyen megvolt. De egyébként semmi ami megragadta a figyelmem. Kivéve a sarokban az ordenáré műanyag önműködő elektromos zongorautánzat. Pedig a hely berendezése jó, a forgalmazott cucc jó. Mondjuk a felszolgáló jobb lett volna ha inkább masszívan unatkozik, mintsem kiáll az üzlet elé beszélgetni. Egy próbát megért és jó volt a kv. Lehet, hogynem reggelire kell választani. Yah és a campona messze van.

a Janus arcú kvzó

Tudjátok a Tranzit. Végül a hosszú délutánom után hazaérek és rádugom a telefont a töltőre. Aztán kimegyek dumálni Cukival, meg iszom mint egy gödény, hogy pótoljam a kiesett napi szükségletet, meg a “szaunákat”. Erre felhív Pohi. Illetve csak hívna, mert telefon a szobában etetőn bizgető módban, én meg máshol? Még jó, hogy le nem csajozott. Elvégre a nők nem bírják felvenni a telefont. Hogy menjek a Tranzitba mer jó lesz nekem. De addigra már majd meghaltam és csatakosra izzadtam a mindenemet a hirtelen szivacs módra felszívott víztől. Tehát Pohi nyomja a fülembe a telefonon keresztül, hogy menjek már menjek. A másik oldalon meg a liba akinek tanulni kéne ordít, mint a sakál, hogy menjek. Igen Cuki. Hülye erőszakos népség mind a kettő. Végül hagytam magam. Aztán egy zuhany után felhívtam Edgärt, mivel elég közel melózik. Meg tudtam győzni.

Odaértem, viszonylag gyorsan rákérdeztek, hogy mit innék, ahogy ezt el is vártam. Kint tömve belül senki kivéve egy másik asztalt. Ki is hozták, de aztán mire Edgärt is észrevették bizony kicsi híjján mumifikálódott a szomjúságtól. Rosszallásomat éreztetendő külön kértem egy itallapot. Ami még mindig az a szakadt sajtpapír volt, mint első két látogatásomkor. Így már nem is tetszik annyira. Nem attól retró hogy szétesik. Azt ócskának hívják. Szóval a kiszolgálás nemhogy kívánnivalót hagyott maga után, de már már dunaparkos alacsonyságba süllyedt. Épp csak le nem csesztek, hogy rendelünk. Persze tudom nem vagyunk egy Kóka, de azért mi is megérdemeljük hogy kiszolgáljanak. Kedves vezetőség, hogy maradjunk a kontextusnál elkúrtátok. Nem tudom felfogni miért. Persze minden finom volt, de ez büntetés volt. Szóval jó lenne összekapni a helyet. Yah és egy ismerős arcot sem láttam. Talán már nincsenek ott? Pedig rendben voltak. Ha esetleg maguktól mondtak fel vany egy jó módszer erre:megfizetni a munkát
Aztán ez nem elég de még a két barátom sikeresen lezúzta a kedvem. Ebből lett a tegnapi fületlen izé.

zserbó - semmi különös

Nos végre elérkezett az idő, hogy ezt is megírjam. Nem mintha bármit is lehetne ezen szinezni, mert nem volt egy nagy szám. Olyan semmilyen. Igazából engem nem is nagyon érdekelt volna, hisz nem egy klasszikus kávéház, vagy kávézó. Ugyanakkor egy ilyen nagynevű cukrászdának ilyen árak mellett minimum tökéletes kávézóként is illene működni. Igazából Pohi vágyott kipróbálni nagyon, és gondoltam egyszer lehet neki is karácsony. Szóval beültünk, és jó hosszan megvárattak, de legalább tudtunk válogatni. Főleg külföldiek ültek ott, ami érthető is, az árak miatt. Mivel alapvetően cukrászda, gonodoltam egy süteményt is tolok, úgysem ettem még sacher tortát. Szóval nagy nehezen odakeveredett az asztalhoz a felszolgáló hölgy. Megrendeltük a kvt és a sütit. Addig tanulmányoztam a helyet. Nem lenne rossz, de valahogy rányomta a bélyegét az “átkos”. Olyan érzés volt, mintha a 80-as években lennék. Ami talán a legrosszabb, hisz vagy legyen modern, klasszikus vagy semleges. De így nem nyert. Persze az élményből sokat elvett a labilis szék, és az, hogy volt amin szétfoszlott a háncsszövet. Megkaptunk mindent, az espresso erős közepes volt, ízlett. A sacher torta is finom volt, Pohinak is ízlett minden, kicsit el is volt ájulva a zserbó szelettől amit kapott, de nem evett még abból amit az anyám tud. Tulajdonképpen jó lett volna, de ilyen hírrel és árakkal többet várok, sokkal többet. Most pedig a feketeleves jöjjön. Megkaptuk a számlát, ami attól eltekintve, hogy borsos volt, bizony véletlenül el lett tévesztve. Azt nem értem, hogy lehet, hogy a vendéglátásban mindig csak a vevő kárára tévednek. A két ásványvíz helyett négyet számoltak fel, ami ilyen áraknál ordított a számláról. Nem tudom milyen pénztárgépük lehet, de olyat még nem láttam, hogy a 2-es gomb mellett 4-es lenne. Valamint az ennek ellenére bőséges borravalóval kiegyenlített számlán vettük észre, hogy 15% szervízdíjjat is felszámoltak. És elfogadták a borravalót. Ami azért a pofátlanság netovábbja, azok után, hogy megpróbáltak lehúzni, félreütötték. Összességében nem fogom többet meglátogatni.