Jean-Michel az isten

Zseniális, felülmúlhatatlan satöbbi. Magasztalhatnám az égig, és igazam is lenne. Olyannyira messzemenően frenetikus volt a koncert, hogy arra nincs szó.

Adott ez a fickó 60 évesen, és akkora hangulatot csinált az özönvíz előtti zenéjével, hogy izomlázam lesz holnap a tapsolástól. Igen régi a az Oxygen ‘76-os, még nálam is öregebb. Ennek ellenére maximálisan korszerű, sőt szinte korszerűbb, mint valaha ebben a zöld őrületben. Ha lesz kedvem összeszedem az ipar kacagtató próbálkozásait, hogy “zöld” legyen. 60 év… Amikor én ennyi leszek, - már ha… - valószínűleg a hamut is mamunak mondom, ha még tudok magamról. Tiszteletem, Jean-Michel. Meg van bocsátva a fél órá csúszás, a koncert utáni nagyonnagyonnagyonnagyon lassú kipufogógázt tüdővel megszűrő kijutás a mélygarázsból. Életre szoló élmény.

De tessék vetek egy kis morzsát annak is akit érdekel az ömlengésen kívül maga az esemény is. Oxygen. Az albumot aki nem ismeri az korbácsolja meg a saját szemfenekét, mert egy zenetörténeti mérföldkő. A zenei anyag jó, egy-két helyen némi pontatlanság az effekt beütésében, pár elhangolodott felharmónikus. Jean-Michel be is jelentette, ha valami elromlik megosztja velünk. Minden hangszer teljesen analóg volt amit felvonultattak. Átjött, minden. A koncert varázsát fokozta a leengedett hatalmas tükör amin látszott, az egész technika. Profi volt, és élvezetes. Aki lemaradt, nagyon bánhatja…

2 comments

1. Tommi says:

   Nem vagy egyedül azzal, hogy így gondolkodsz J.M.J. zenéjéről. Én is nagyon szeretem!:)

   June 2nd, 2009 at 9:47 am

2. ytywixuzezaz says:

   ytywixuzezaz…

   Nov 14th 1970 Crash …

   August 24th, 2009 at 5:48 am

Leave a comment