feeling cafe másodszor és utoljára

Ez az a hely ahol el bírák rontani a semiramis féle kvt. De most komolyan. Ugye a plázás zeneszó összekeveredik a kereskedelmirádiós szarral megadja a feelinget. Biztos, hogy pénzmosó a hely, mert ahányszor csak arra jártam a kutya nem ült benn.

Szombaton sikerült bejelentkeznem a fodrászhoz, de félreértettük egymást. Így a fél óra várakozást gondoltam értelmesen töltöm, iszom egy jó kvt. Sajnos a prekoncepció az alapoktól hibázott. A feeling caféval már volt kellemetlen élmény. De adtam még egy esélyt. Nem kellett volna. Belépek a demrkációs vonalon, ami elválasztja a helyet a camponától. Hát a belépésnél nem jött át a feeling. (Igen még tervezem elsütni, a névvel való viccelődést.) Én köszönök előre. Már-már ott tartottam, hogy esetleg odamegyek a pultnál álló alkalmazotthoz aki nagyban “dumcsizott” egy nővel, hogy bemutatkozom.

- Szia! Fix Y vagyok. Tudod, én vagyok a vendég.

De végül hagytam érvényesülni. Alkalmazott, mert ugye baristának nevezni olyan lenne, mint fűnyirótraktor vezetőjét pilótának. Pincér? Ahhoz bánni kell tudni a vendéggel. Felszolgáló? Az legalább ahhoz ért. Maradt a jobb sorsra érdemes alkalmazott. Azt hittem a “felszolgáláson” kívül, már minden jól fog menni. Dehát: “nobody expects the spanish inquisition”. Elérkezett a kv megkóstolásának ideje. Megtettem, kicsit fájt. Itt már tudtam, a feeling cafe soha, soha, de soha nem lát mégegyszer vendégül. A semiramis, mint márkanév megcsúfolása, szégyen és gyalázat. Valahol ott érzett hátul a minőségi alapanyag érzete. De az íz csapnivaló, állott, savanyú förmedvényre utalt. Vagy a gép volt tisztítatlan, vagy az adagom volt legalább másodszor lefőzve. Szerencsére voltam annyira előrelátó, hogy rendeltem hozzá egy vizet, amivel szét tudtam csapni annak a borzadmánynak az ízmaradványait. Brrr soha többé.

2 comments

1. fusion says:

   Sajnálom a comment íróját. Sajnos mindenkinek a kifinomult ízlését(a fodrászra várakozva) biztosan nem lehet tökéletesen kielégíteni tökéletesen, de…..
   Én már kb 2 éve járok a Feeling cafe-ba. a kiszolgálás kitűnő és barátságos. A kávé pedig isteni. Már az első alkalomtól kezdve mindig megkérdezték,hogy ízlik e a kv és még sohasem csalódtam. A sütik is frissek, a marlenka pedig fantasztikus. De azért én nagyon sajnálom a comment íróját….. biztos Ő is a napi 11 órás munkájából szaladt a fodrászhoz, ráadásul a havi dolgok(bajok) mellett még várnia is kellett a fodrászra. nagyon sajnálom a plázacicákat

   July 5th, 2009 at 5:54 pm

2. crix says:

   Fusion óriási vagy! De komolyan. Lecsajoztál, ezen még most is röhögök. Sőt plázacica lettem. De visszaadtad a hitem. Élnek még emberek. Sőt van élet a rákkendrollon túl.
   De válaszolok érdemben is. Alapvetően tisztában vagyok azzal, hogy kávésznob vagyok, nem iszom meg minden szemetet ha nem muszáj. A Semiramis kávéi finomak, például a Lurdyban ami van ott mindig finom. De a Fehérvári úti piacon is jól csinálják meg ugyanazt. Ezért is keltem ki magamból, mert a feelingben annyira ihatatlanul szar volt, hogy én magam egy agyonoxált kotyogóval virágföldből jobbat főzök. A kiszolgálás meg, mint írtam is, hagyott némi kívánnivalót maga után.
   Hozzá kell tennem, hogy amikor egy kávéról véleményt alkotok, akkor abban benne van az is, hogy az üres esspressot kóstolom. Ott elválik a szar a májtól. A feelingben nem bírtam agyoncukrozni eléggé, mert az igénytelenség savanyúsága mindig betámadott hátulról. Mondjuk ha már te lecsajoztál akkor legyen: aki a marlenkát fantasztikusnak találja azzal bizony hiába vitatkozom az ízlés kifinomultságáról, hisz a marlenka, olyh’ borzasztó geil édes, hogy a kedvenc cukorbeteg főnököm csak az említésre kómába esik.

   July 7th, 2009 at 5:52 am

Leave a comment