találkozásaim a hétvégén, avagy én a tücsök

Pár nap hanyagság után visszatértem, itt vagyok. Volt egy szabad hétvégém, és ahelyett, hogy bármi érdemessel töltöttem volna inkább beszerveztem két régóta halasztott találkozót. Végletek, csak végletek, nincs közép út.

Volt szobatársam, ő volt a legjobb. Egy kiállhatatlan bunkó vagyok, egyik exszobatársam kedvel, kivéve őt. Egy zseniális fickó. Köszönhető a sokak által csak fikázni tudott iwiwnek, újra találkoztunk. (Mondjuk sosem értettem miért kell elmondani mindennek, és mégis ott vigyorogni rajta, ahogy Pohi mondja: “én londonban az iwiwen”. Igen jó dolog, és az összes bugrist amelyik nem a megfelelő céllal használja (spamelés, idióta körlevelek) lerugnám.) Összefutottunk, és ledumáltuk az elmúlt hat (vagy ki tudja hány) év dolgait. Dolgozik, jó ideje fix helyen, megnősült, lassan beköltöznek a lakásukba, és jöhet a gyerek. Mesél, mesél és bár nem látszik rajtam, de valahol hátul megint megszólalt a bennem élő pici La Fontaine. Valamit nagyon rosszul csinálok, mert itt ez a szorgos kis hangya, és éli világát, én meg csak vegetálok. A végén persze nem lett világmegváltás, megittunk három sört és hazaballagtam. Jó volt látni, és remélhetőleg még találkoznk. Yah és persze pipáztam :)
A másik napon Bubut látogattam meg, de itt nem születtek ekkora tanulságok. Ettünk, eldumáltunk, megnéztük egy sorozat első részét. Persze ettől még jó volt :)

kis szinesek ömlesztve:)

Jövő héttől újra pipaklub élet vár. Már ha a mélyen tisztelt pipás társak elfogadják amit kértem, hogy ne nagyon kelljen békávélni. Már alig várom. Ezért aztán valószínűleg megszaporodnak majd az eredeti célú postok, vagyis kv. Hogy miért kezdem újra? Mert van melóm. Vennem kell könyvespolcot. Ki kell találnom valami olyan hobbit aminek van fizikai eredménye. Mondjuk dolgozhatnék fával (|..|, öt sört kérek) vagy valami. Erről dumáltunk pár hónapja B-vel. Összetört alattam a szék… igaz messziről érkeztem. Voltam kosarazni múlt csütörtökön Edgärral, és valószínű, hogy e héten is megyünk.

off season

Te jó ég!!!!

Az NFL ismét csak felülmúlja önmagát. Minden szezon egyre jobb, nem tudom hová lehet még ezt folytatni. Most néztem meg a Pats és a Jags meccsét. Nem lehet, képtelenség. Ilyen nincs. Aki nem látta sajnálhatja. Azt kell mondjam a Pats hihetetlen dolgokat művelt eddig, és képtelenség ezt túlszárnyalni. A nagy kedvencem a sajtfejek meg Brett bácsi… Egy szívfájdalmam van csak az acélosok kiesése… De ez az év… Áhhh fe lülmúlhatatlan.

Megint ugyanaz van, mint tavaly, rekordok hada dől meg, állítódik be. Fellengzősen modern gladiátoroknak becézik őket, de meg is érdemlik.
Nézzük a mieinket is egy kicsit. Ez bezzeg nem magyar narancs. Mert se nem kicsi se nem savanyú. Ugyan nem nyertük meg a SELAF kupát, de a döntőig menetelt a Wolves. Csapatunk teljesen újonc a nemzetközi mezőnyben. Teljesítményük kiemelkedő.
Aki pedig élőben akar amerikai focit látni az klikk ide oldalra, ott a többi infó.
Tudom tudom reklám. De csak jót akarok nektek:)

További jó szórakozást és ne feledjétek: Február 3. 22:45 Sport1

az elmúlt év margójára

Én mint a politikai hovatartozás legellentmondásosabb senkije tisztán érzem, hogy meg kell védeni itten a bal oldalt. Csakhát mitől kéne? A jobbtól? Itt? Az egyik megélhetési (szemtelenül meggazdagodhatási) “politikai” “elitet” a másiktól? Hát ez elmegy a színvonal alatt, a szekértáborok elnyilazgatnak majd a kommentelők között. Meg lehet védeni a rossz véleménytől. Meg maguktól. Ez lenne a legfontosabb. Ilyen felütés után foglaljuk össze az évet. Persze szigorúan szubjektíve.

Megmaradtak a szekértáborok, és sajnos a poltikai élet túlnyomó részét a két szekértábor közötti értelmetlen harc tölti ki. Ezzel sajnos sok embert fordítanak el a politkától. Persze tudom: “cirkuszt kenyeret”, de a második részét is kéne erősíteni, mert a cirkusszal nem lak jól a nép egyszerű fia, lánya. Mindenféle konstruktivitást nélkülöznek, egyedül abban született tökéletes egyetértés, hogy a juttatásaikat tekintve maradjon az átláthatatlan, tisztázatlan viszony. “Hogyan veszítsük el hitelünket” első lecke.

Sikeresen bekapcsolódott a cirkuszba a nagyszerű Gaskó István a Liga képviseletében. Remek kis szervezet, nagyszerűen tudnak tiltakozni, sztrájkolni. Konstruktív értelmes dolgot nem igazán tudnak, de nem is lenne idejük a sztrájk meg a többi roadshow közepette. Elsikkadt egy jobb sorsra érdemes megvesztegetési botrány. Persze csak kisérlet volt, de zseniálisabb öntökönszúrást nem hozott az év. Fel is támadt a koalíció összetartása. Erre van egy Veke, aki kommunikációban ugyan nem a legprofibb, viszont elévülhetetlen érdemei vannak némi ésszerűsítésben. Van még dolguk bőséggel.

Van itt még Sólyom elnök úr, aki a két szekértábor küzdelméből az egyik támogatásával került a helyére, azonosult a tiszttel, és a bizalom felé fordult. Sikeresen tölti be pozícióját, és meg is küzd a megbecsülésért, tiszteletért. Persze megy közte és a frakciók között a pofozkodás. Azt várom tőle, hogy maradjon ilyen karakán, mint amilyennek az eü törvény kapcsán mutatkozott.

Elsőként ratifikálták a Lisszaboni szerződést “nagyjaink”. Sokan szkeptikusan tekintenek erre, konzervatívok meg pláne. Ha szerencsésebb helyre születek, én is ezt tenném. De nem. Tehát üdvözöljük a szerződést egy emberként, hiszen korlátozódik ezzel a “politikai” “elit” az ún. népképviselet (muhaha) hatalma. Miért is jó ez nekünk? Azért mert talán végre nem minden kampányintézkedés lesz, hanem esetleg tényleg valami ésszerű, értelmes dolog.

Csomagoznak itt összevissza. Háááát… Ha Bokros csomagot adott nekünk (nem kell kifejtenem, hogy miért volt és lett jó) akkor ez maximum egy kis kék-fehér természetbarát 5évalattelbomlik csíkos zacsi. Nem, nem egy újabb magyar narancs. A reform szót ráerőszakolni ezekre az intézkedésekre pedig kacagtató opportunizmus. Lenne, csakhogy inkább sírni van kedvünk.

Sikeresen lezajlottak az egyszerű népek megmozdulásai. Pártgyűlés is volt a narancsosoknak, volt okos tiltakozás, meg Y terv. Hogy egyeseknek mennyi ideje van baromságokra. Komolyan nem értem, hogy …

Érkeznek közben az elemzések tavalyról. Az összes környékbeli ország gazdasága kiröhögi a magyarokat. Nem, az nem igaz, hogy ott nem lopnak. Csak kevesebbet, és ésszerűbben. Meg ott nem értelmes intézkedéseket hoznak. Itt meg négyesmetrókormányzatinegyed.
Mire is jutottunk. A magyar politika szennyében megmártózva bátran kijelenthetem, hogy jutottunk valahova. Nem ez nem semmi. Ez szarabb. Kedves ún. politikai ún. elit, ez a teljesítmény egy kalap langyos izét sem ér, nem hogy kötségtérítést.

ilyen még úgysem volt

Szeretem a Mezzot. Most épp az új világ szimfónia szól. És zseniális

kalandjaim a hivatallal II.

Igyekszem visszafogni az indulatomat. Ma megpróbáltam újabb kört lefutni a hivatallal. Tegnapi postomból kiderülhetett, hogy a munkaügyi központba szándékoztam valami értelmeset elérni. Nem a segélyre hajtok, azt megoldom, de nem ártana, ha az egészségbiztosításom rendben lenne. Meg amúgy is.
Fel is keltem korán, hogy majd a tegnapi hopponmaradást jól kikerülöm. Persze nehezen ment, nem is sikerült odaérnem időre. Megérkezem, belépek, sorszám. PAPÍRON! Nem ám ügyfélhívó vagy valami. Ügyintéző felkel elbattyog a nép közé és szól a szájával, hogy ketteske. Hiába na a fejlődés megállíthatatlan. Meg is kaptam: 14. Remek ott ül az 5-ös. A szemét, neki még jutott rendes szék. Végül nekem is lett helyem, mert egy kvázi gyereksarok is volt. Rá is raboltam az egyik törpeszékre. Kicsit óriásnak érezhettem magam. De aztán tettek róla. Szóval nagyjából négy óra(!!!)  várakozást követően (ez alatt sikerült feldolgozni 9 azaz kilenc ügyfelet, remélem a TÉRben értékelik jól az illetőt) beszólítottak. Nagy az öröm, ihaj-csuhajj. Galéria 2. asztal. Persze azért fenn még kell várni. Odahívnak. Hohóóó sínen vagyunk. Még viszonylag kedves is a nő, mondja, hogy személyi igazolvány, lakcímkártya, adókártya, TBkártya. (Magamban folytatom is a sort, forgalmi engedély, zöldkártya, elakadásjelző háromszög, láthatósági mellény, eü doboz, pótizzókészlet, síp, dob, nádihegedű. Itt még volt kedvem viccelni.) Személyi letesz, meg a kitöltött sajtpapír. Lakcímkártya nincsen. Akkor nem tud fogadni. WTF???!!! Mivel nincs tartózkodási helyem bejelentve húzzak haza az állandó lakcímemre a picsába. Itt érkezett el az a pillanat, amikor nagyon picin múlt, hogy hirtelen felindulásból asztalt borítok. Aztán még visszaadja a kitöltött papírt a léhűtő, hogy még szükségem lesz rá. Persze összegyűrtem a a picsába és kidobtam.

Ez ami itt ebben a kurva országban közigazgatás név alatt fut az egy röhely. Mert nem illetékes. Akármi legyek ha nem egy központi adatbázist használnak. Akkor meg miért nem fér hozzá akármelyik semmirekellő akárhol? Egyszerűen nem értem, hogy lehet valamit ennyire töketlenül impotensen működtetni. Van 3 azonosító szám, de minek, hisz használhatatlan. Megdöbbentő. 2008 magyarország
ps: természetesen az ügyintéző ismerőse sorszám nélkül be tudott jönni. az összes hivatalt megreformálni, az ilyen lusta semmirekellőket meg kirugdalni. Aztán mehet váltót melegíteni a kirugdalt sínbohócok helyett.

kalandjaim a hivatallal I.

Hát végre eljött az ideje ennek is. A mai napon elindultam a munkaügyi központba. Egyszer már megpróbáltam. Persze akkor nem sikerült. Technikai okok miatt (orrom előtt csukták be a rácsot). Sűrű anyázások közepette hagytam ott akkor. Nos a helyzet most sem változott. Az még meg is van, hogy a ügyintézési idejük csapnivaló, hiszen a, magyar közhivatal b, vállalható, hogy a nem ügyfeles időben ezek ügyeivel foglalkoznak (nem kvznak és “pletyiznek”). Azon sem csodálkozom, hogy a barátomat kell megkérdezni, hogy ugyan hol vala egy ilyen központ. Hopp az ügyfélkapu megmondta. De ez csak most jutott eszembe. Ez mondjuk pirospont, de anyámat nem ültetném le elé felügyelet nélkül. Egyébként egész használható, ha valakinek van türelme hozzá. Na vissza a kalandhoz. Odaballagtam a zárási idő előtt bő egy órácskával. Megdöbbenésemnek hirtelen hangot sem tudtam adni. Az ajtót ki (be) sem lehetett nyitni, hogy valakinek ne álljon a hátába, oldalába a kilincs. Pedig vittem hvg-t, hogy majd jól olvasom amíg várok. DE WTF! ide be nem állok. Holnap új kör! Kalandra fel :) (Lassan a bátyámmal kapcsolatos ügyintézés is megér pár mesét.)

nem kv2. - Teaerdő

Tudom, hogy az előző nemkv bejegyzés címében nem szerepel a hely neve. Igen, direkt, és nem is lesz benne, azt ki kell érdemelni. Mint a Teaerdő. A bevezető látható újra olvasható a nem kv1-ben. De igazából nem is érdekes. Csak maga a hely. Kronológiailag visszafelé kezdem. Van egy majdnem befejezett oldaluk, bloggal, programokkal, ilyesmivel: csekk. Megtaláltam, tetszett, szép nagy pirospont érte, egy picike pedig azért, mert hibás. Szólok majd nekik.
Maxine vontatott be, én nagyon fanyalogva mentem. Nem szeretem a teázókat, mert hihetetlenül fellengzős, műanyag stílusuk van. Ilyen fröccsöntött dolog. Belépünk. A minimalitás csúcsa, erős japán beütéssel. Szívszaggatóan szépséges első benyomással. Képeket találtok a honlapon, érdemes megnézni. Kellemes hangulat, professzionális, kedves kiszolgálás. Válasz a hülye kérdésekre:) Finom tea, érdekes választék, kellemes zene. Tök jó kísérő dolgokat kaptunk a teához. Sok-sok apró kedvesség. Nem tudom leírni. De egy teázónak ilyennek kell lenni. Vissza fogok térni

nem kv 1.

Voltam nemrégiben két helyen, de egyik sem kvzó. Viszont olyasmi, forró csokizó, és teázó. De lehet kvt is inni. Viszont nem próbáltam. Belehasítottam mindkét hely profiljába és sikerült két végletet találni. Most legyen szó az elsőről.

Maxine Smith felajánlotta nekem, hogy karácsonyra azt kapom, hogy elvisz lőni. Igen, igazi puskával, pisztollyal. De a csodálatos internet korában az instant messengerek away jelzése nem számít. Meg is íródott Maxine-nek, hogy mégsem lesz lövészet. De mivel “el”-re volt állítva, és nem is nézte mielőtt elindultunk tőle, így árnyékra ugrottunk, Maxine két barátjával együtt. Vigasztalásként meglátogattuk a Noir - ChocoBar nevű helyet. Sajnos a tarisznyámat otthon felejtettem (aki nem érti kérdezzen). Pedig így passzoltam volna az ottlevő népekhez. A hely berendezése egyébként eléggé mesterkélt volt, a fények nekem szembántóak. De nem fanyalgok, nem vagyok célközönség. Viszont azt vártam, hogy egy ilyen ChokoBar elnevezésű helyen olyan forrócsokit kapok, hogy hét nyelven beszél. De nem:( Van ezer féle. Csak nem forró. És nem különleges. Ezt négyünk egyöntetű véleménye alapján mondom, nem volt meggyőző a hely a profiljában. Legbüntetőbb pedig a narancsos forrócsoki volt. Íze a narancsos-zselés szaloncukoré. A bútorok kényelmetlenek, az asztalok pedig derékfájdítóan alacsonyak. A kiszolgálás nélkülöz minden személyességet. Ennyi erővel robotok is hozhatnák a rendelést. Nem találtam saját honlapot sem.

Egyébként nem lenne rossz a hely, sok lehetőség van benne. De nem így. Ugyan foglaltak voltak az asztalok, de mély csodálkozással tölt el, hogy miért. Kicsit az az igénytelenség lengte át, mint mindent ebben a pici reménytelen országban. Olyan kb mint egy jó művészfilm közepére vágott reklám.

blogtalálkozó

Ejj megint hanyagolom az írást, pedig téma lenne. Nem jelentkeztem szerzőnek, csak megdícsértem őket, hogy végre valami politikai dolgo, ami nem abból áll ki, hogy a két szekértábor fröcsög acsarog egymásra. Igen tudom van még másik csoportosulás is. A “liberális” baráti társaságról nem beszélnék, hiszen barátok, csak magukra szavaznak, mindenki ismer mindenkit, olyan mint egy család. Annyian is vannak. Van még az első szabad, demokratikus választások megnyerésébe és a ciklusukba tökéletesen beleroppanó “csipetcsapat” (by Hofi mester). Dehát támogatottságuk marginális. Sajnos szereplésük nem. Na de visszakalandozok. Szóval kedves szavaimra kaptam egy meghívót. Halogattam az elfogadását, hisz egy db józan paraszti észen kívül nem sok adatott nekem ebben a témában. Végül elfogadtam, elvégre tanulni mindenből lehet. Írtam is egy postot, ami lentebb szerepel is, a rádiós.

Szóval volt egy kis találkozó, ahol összejöttünk megismerkedtem velük. Érdekes volt, főleg csendben voltam és figyeltem, mert annyira nem vagyok tájékozott a témában. Ráadásul eléggé beteg is voltam, szóval teáztam. Persze ez nem akadályozott meg a pipázásban:) Meséltem is nekik erről. Sok mindenről volt szó, érdekes mocskos dolgokat is hallottam. Azt hiszem kérni foguk tőlük könyveket.