pedig nem is szívtam…

Most épp neten nézem az M1-et. Egyébként most este jó a műsor. Palya Bea beszélt a műsorról. Hogy kellene adásszünet, meg delfines képernyővédő. Aztán zuhanyzás közben egy szabad asszociációs játékot játszottam magammal. (Most épp ska szól.) Delfin. Mennyivel intelligensebb lények, mint mi emberek. Kezdetnek ott van az, hogy képes az egyik agyféltekéjével aludni, és mégsem süllyed le a tenger fenekére, kommunikál társaival, meg ilyenek. Zseniális. Na meg, amit mostanában egyre inkább értékelek: egyensúlyban él a környezetével. (Persze ott van még az, hogy játékos, de ez most igazából lényegtelen, hisz aki elveszti ezt a tulajdonságát, az bizony egy biorobot, nem ember.) Ha egy kicsit betegebb és pénzsóvárabb lennék akkor tovább gondolohatnám. (Figyelem elszbadult fantázia következik!)

Igen a delfin az ember őse, vagy elődje lehetett. Ugyanolyan kapzsi, mohó, primitív és szűklátókörű volt, mint az ember most. Kiszipolyozta, csaknem elpusztította a Földet, annyira, hogy már csak a víz felszine alatt maradt élhető. Ehhez remekül alkalmazkodott (mint ahogy az ember is alkalmas erre), uszonyai fejlődtek, s hogy minél kevesebbet kelljen a felszín fölött lennie, a légzőnyílása is a feje tetejére került. Aztán a Föld regenerálta magát (vagy valaki megmentette, olvass tovább), de valamely felsőbb felfoghatatlan hatalom komolya büntetést mért a delfinekre, nem tudtak kijutni a vízből, és újra a szárazföldön élni. Erre ékes “bizonyíték” a delfinek partravetődése.
Állati nagy marhaság, de ha kicsivel is ügyesebb lennék ebből már lehetne vallást (L. Ron Hubbard, aki nem ismeri a barátunk segít neki megtalálni, respect Tóta mester) tákolni. Szóval itt vagyunk mi emberek, kiszipolyozzuk az életterünket. Persze kedvelem a Földet, mert hihetetlenül türelmes velünk, bűnös gyermekeivel. Kínozzuk, bántjuk. Ő pedig csak figyelmeztet. Ontjuk a mocskosabbnál mocskosabb gázokat a légtérbe. De nem fulladunk meg, csak egy kis globális felmelegedés. De nem tanulunk belőle. Mégsem pusztulunk bele mint a dinók. Szilárd meggyőződésem, hogy a törzsfejlődés egy igen sikeres, és elszabadult zsákutcája volt. Persze csak a mi fajtánk az emlősök szempontjából, hisz úgy lesöpörtek volna a térképről, hogy attól még Darwin bácsi is “arrólkódulna”. Persze főemlős mi?! Aztán jön a velociraptor és megeszi a kis szőrös majomembert. Aztán most meg mi burjánzunk itt ész nélkül.

Most volt a reklámban, hogy adakozzak, mert kurvasokan éheznek. Hopp megint jön Darwin bácsi, és rácsap a kezemre. Hülye vagy fiam, az életrevaló él, a gyenge elpusztul. Tudom, hogy kegyetlen, önző görény vagyok. Viszont nem is szaporodom ész nélkül. Alkalmazkodtam a körülményekhez. Nem tudom biztonságban felnevelni az utódom. Akkor nem lesz. Persze bennem is ott a primitív ösztönlény, szeretek dugni, zabálni, vedelni, rombolni. De ki nem?

Szóval itt figyelmeztet minket a Föld. Nem bír el ennyi majmot. Terelgetne a figyelmeztetésekkel. Itt most nem arra gondolok, hogy csúnyán néz. Elpusztul párszáz ember a cunamitól vagy a földrengéstől. Ez nem ellenük szól, áldozatok. Figyelmeztetés a nagy embereknek, akik közvetlenül a fele banda sorsáról döntenek. Közvetve meg a másik feléről is. “Figyelj! Nem ez a helyes út!” Mostanában viszont a Föld egyre konkrétabban utal rá, hogy ő az erősebb kutya (Katrina). Szóval ember, élj kicsit kevésbé pazarolva. Ma estére ki is kapcsolom a vasat és nem seedelek. Tudatosan :)