jegeskv

Ugye van egy ilyen csoda találmány, pont nekem találták ki, mivel utálom a meleget, a kv-t viszont annál inkább szeretem. Tehát erősen szezonális ital, bár én télen is szeretem. Mint a téli és nyári dohányok a pipámban. Bár a téli dohányokat még egyelőre messziről tekintgetem, a Balkan Sobraine nevű latákiás keverék miatti “élményem” következtében. Szóval a jeges kv egy csudajó ital, ha nem azon a furcsa módon készítik mint itt nálunk általánosságban vaníliafagyival. Persze nem rossz, és aki nem megrögzött kvrajongó akkor szeretheti is, régebben én is kedveltem, de nekem már túl erőszakosan édes. A jeges kv alapvetően tört vagy zúzott jégre töltött eszpresszó, bár a németes amerikaias hoszúkvval is jó, de akkor meg kell várni amíg ez utóbbi kihül. Különben nagyon mókusvíz lesz.

Péntek este meg is vizsgáltam két helyet ezzel kapcsolatban, de egyik alkalommal sem jártam sikerrel. A dunaplázában moziztunk két barátommal és ott vizsgálódtam - nem titkolom - a velvet ihlette ezt. Szóval a McCaféban sikerült egy kvázi jegeskvt kapni, levél alakú jégre kaptam tejet és kvt, mindkettőt hidegen, így egy kellemes frissítő ital lett volna, viszont sajnos ízesítették és tejszínhabot is kaptam rá így majdnem geil-édes lett. De összességében nem volt rossz, csak nem jegeskv. Aztán moziztunk, majd mivel még ráértünk, betértünk az egykor irgalmatlanul (de jogosan) leszólt, azóta Palace cafévá alakuló helyre. Én megint jegeskv-t kértem. Érkezett is egy nagy tejszíhabos csicsás pohár cucc fagyival, tortadarával. Nah hát az nem volt jó. De a hely határozott fejlődésen ment át.

minden tiszteletem

a Shrek 3 fordítójának. Az utóbbi hónapok messze legviccesebb, legszellemesebb nyelvi és képi poénját alkották meg. Alapjában véve is jó volt a film, vicces sőt gyakran szellemes. Edgär és pasy társaságában néztem meg. Persze nem maradhatot el a mai napra sem a szopás. Ez a hét ennek a jegyében zajlott. Volt pár kiemelkedő csúcs, de alapjában véve erősen benyaltam ezt a hetet. Persze ebben közrejátszottak valószínűleg a rossz döntéseim is, de alapjában véve dőlt a szar. Yah és hogy mi volt ma. Nyilván ma is túl sokáig voltam a gyárban, és emiatt borult a program. Aztán persze a hölgy akivel találkozni készültem lemondta. Remélem a hétvége jobb lesz :)

majdnem

Majdnem írtam tök jó postot arról, hogy milyen jót táncoltam, meg hogy elmentem angolra. Aztán persze beleszartak a ventillátorba. De maradjunk az időrendnél. Tegnap elballagtam egy igen közeli nyelviskolába, miután kitöltöttem a tesztet a neten. Lett is volna egy majdnem jó időpont, de nem hétfőn, szerdán(tánc), hanem kedd és csütörtök. Igaz ez bezavar a pipaklubos találkozóba, de legfeljebb későn érkezem. Szerencsére a tanárnő is ott volt. Kedves nő volt, meg is beszéltem vele, meg az ügyintézőkkel is, hogy ma megyek 4-re, első próbaórára ingyen. Ettől felvillanyozva, húztam haza és próbáltam civilizált keretek közé szorítani a külsőmet, több-kevesebb sikerrel. Majd este elzúztam táncra. Az pedig végre nagyon nagyon jó volt. A harmadik tanár messze a legjobb volt. Persze hiányzott a párcsere, de szerencsére egy igen jó nővel táncoltam. Valakire nagyon emlékeztetett. Aztán rájöttem kire, és persze arra is, hogy miért tetszik ennyire. Még középiskolában volt az egyik osztálytársam hasonló, akibe hihetetlenül bele voltam zúgva. Nagyon jó volt mindketten élveztünk, végig vigyorogva táncoltunk. Meg is dícsértük a tanár csajszit, aki tökre boldog volt ettől. Aztán dumáltunk amíg le nem szállt a villamosról. Yah és Edgärral megbeszéltük, hogy megyünk falat mászni.
Aztán következzen a feketeleves. Ma beballagtam a gyárba, és kiderült szopóágon vagyok. Hétig a gyárban voltam se angol, se falmászás. Bár ezt Edgär lemondta előre. De akkor is. Kutyafáját.

Feeling café

Egy sikertelen nap végére következzen egy nyúlfarknyi kvs téma. Meg már megint elmaradtam ezzel. Képet nem katpok, mert nem találtam róla fél perc alatt, tehát nem érdemlik meg. Meg amúgy sem. Csak a névadó hiányzott belőle: az érzés. Valahogy alaposan semmilyen volt. Persze a kv emlékeim szerint nem hagyott kívánnivalót maga után, de ezt el is vártuk, hisz Semiramis. Tehát ezzel nem tudtam nagyon mellé fogni. Aztán ott volt a süti, ami az eddig látott összes Semiramis holdudvar helyen megvolt. De egyébként semmi ami megragadta a figyelmem. Kivéve a sarokban az ordenáré műanyag önműködő elektromos zongorautánzat. Pedig a hely berendezése jó, a forgalmazott cucc jó. Mondjuk a felszolgáló jobb lett volna ha inkább masszívan unatkozik, mintsem kiáll az üzlet elé beszélgetni. Egy próbát megért és jó volt a kv. Lehet, hogynem reggelire kell választani. Yah és a campona messze van.

orvos, informatikai rendszerek, anyázás

Ma el akartam menni orvoshoz.  Persze tudom felhívhattam volna őket, meg be lehetne jelentkezni. Yah valahol a kulturált Európában. Szóval utánanéztem a neten, és emlékezetemet is. Persze nem tudtam időben felkelni, hogy 8-ra odérjek. De nagy nehezen odaértem. Persze mivel napszemüvegben indultam el ezért a nap nem sütött és fújt a szél, mint a barom. Ráadásul eggyel hamarabb szálltam le a buszról, mert túl sok mammer választotta azt a megállót, ezért tévesen azt a következtetést vontam le, hogy ide közelebb van a rendelő. Odaérek. Rendelés délután. Befelé csendes anyázás.

Van nekünk ilyen vezető rétegünk ún politikusok. Meg van valami informatikai és hírközlési minisztérium. Meg van valami egészségügyi reform is. Mégis megdöbbentő, hogy nem találok egy weboldalt, hogy melyik orvos mikor hol rendel. Döbbenet

Tánc sokadszor

Szeretek táncolni. Nem tudok de szeretek. Ma megjött az új tanár, és szerintem jobb mint a régi, de sajnos nem tudtam meg a nevét. Yah sorry ha marhaságokat írok, most dobtam be egy db c kategóriás sört. Nem jó, de hideg és sör. Ha elfogy máskor nem iszom. Yah és csatlakoznom kell a volt kollégámhoz. Minden telefonálás után, amit hol indulatosan, hol erőltetett türelemmel ejtett meg, kijelentette: “nem értem a nőket”. Többször kitértünk rá, hogy csak addig szeretnék élni amíg megértem a nőket. Remélem addigra sikerül rendes űrhajókat építeni, mert amikor a Nap kicsit hozzáér a Földhöt “néhány” év múlva meleg lesz. Azt meg most sem nagyon bírom. De “hogy egyik szavamat másikba ne öltsem” folytatom a táncról. Kezd menni. Egészen élvezetes volt, persze folyt a víz mindenkiról, de mintha valami kezdene működni. Még az is lehet, hogy tényleg megforgatom Béjb-et a nyáron. Volt pár nő aki hozzám hasonlóan vigyorogva táncolt. Jó volt. Persze a nő akit legutóbb próbáltam randira hívni, nem volt kapható. De azért jó volt azzal a pár gyöngyüző homlokú,de vigyorgó nővel táncolni.

“hosszú” hétvége

Huhh milyen hosszú volt ez a hétvége. És még messze nincs vége. Kezdődött a péntekkel, amikor mennem kellett volna egy exkolléganőm utóbúcsúztatójára. Tök helyes csaj, de amikor megláttam milyen pasija van, felbasztam magam és nem mentem. Ez egy kicsit hosszabb lélekzetű dolog szóval nem is fejteném ki. Helyette megajándékoztam egy kedves szőke nőt, aki piszkosul felderült, pedig a kutyája igen beteg. Fel is hívom mi van vele… Na jól vannak.

Aztán hazajöttem pakolásztam meg ilyenek, mert meglátogatott az anyám. Na az is jó volt. Szombaton délelőtt jött, aztán elmentünk rokonlátogatóba a Rózsadombra, majdnem lementünk a térképről. Jó fejek voltak kicsit vigyáztam egy tündéri kislányra.

Vasárnap meg anyuka főzött egy zseniális húslevest, én meg közben a trévé előtt kornyadoztam, mert most volt a World Bowl. Igen amerikai foci, az NFLE döntője. Egész jó volt, az a csapat nyert akinek szurkoltam. Yah és egész hétvégén iszonyú álmos vagyok. Aztán nemrég feltettem anyukát a vonatra, és most rápihizek, mert este várok pár embert, játszunk, meg esznek zserbót. Persze Pohinak elteszek valamennyit, hogy legyen zserbó mércéje. Nagyon nem vagyok képben. Na majd még írok, ha jók lesztek :)

legyen valami jó is

Tessék! Sikeresen el lett cseszve (bántom kicsit a nyelvet szenvedő szerkezettel:) a tegnap estém a rosszul sikerült tánciskola választással. (Igen már nem tetszik annyira. Túl gyors a tempó, érthetetlen a csaj, mert visszhangzik a terem. De jövő héten helyettesítik. Ha ő sem válik be kirugom a new yorkot.) Aztán persze az a nő is lepattintott akit meg akartam hívni kvzni. Na jó persze ez csak az első lépés lett volna. De majd hétfőn mégegy próbát teszünk. Veszteni valóm már nincs :) Ezek után még a “kedves hölgyismerős” is valami egész hülyén mondta le a reggelit. És napközben rátett egy lapáttal. Már kezdtem bemordulni. Erre hazajövök és megjelenik a cikkem. Véletlenszerűen elballagtam az oldalra hátha. Erre bejön firefoxszal és ott mosolyog a cikkem, képekkel, tagolva, meg minden. Mintha nem is én lettem volna :D Talán nem is:) Szóval akkor most hajrá a másodikért előre:)

Update: úgy néz ki sikerült valami olyan zenét találni, ami Cukit idegesíti. Véres visszavágás Jackoért, egy kis dumci RMB-vel. Nyami de fincsi.

küzdelmeim a technika világában I.

Igen tudom megszámoztam és nincs több rész. Egyelőre. Lesz biztos. Szóval erről is indítok egy sorozatot, mert kell. Na most lett hozzá kategória is. Szóval megnyertem pár hete azt a bizonyos PDA-t. Azt hittem majd simán megy minden boldogság jutalom meg ilyenek. Persze az élet nem ilyen egyszerű. Tehát ismét naivitásomról tettem tanubizonyságot. Ki is találtam mi legyen. Első körben arra gondoltam, hogy megveszem a bele való létező legnagyobb memóriakártyát. El is ballagtam a speedshopba, és megvettem egyet ebből. Ugyanolyan márkát mint Cahtrine kapott anno. Hazaballagtam és halál nyugalommal beletoltam a laptop memóriakártyaolvasójába. És semmi…Kivesz, pdaba beletol és jó. Driver újratelepít: semmi. Na akkor format. Yah nem. Akkor alkalmazás leszed, format, és a kártya meghal. Anyád! Másnap visszavisz, laptoppal, pda-val, síppal, dobbal, nádihegedűvel. Beballagok odaadom, és már mehet is a formázás. Pda olvassa, laptop nem. Csávó lehülyéz: nem jó az illesztőprogram. Mondom: jó, de nem hiszi. Kihoz egy másik megbízható márkát, majd egy feleakkora csúcsmárkát. Persze semmi. Mondom ezzel meg azzal ment: Kihoz a csúcsmárkából 512-est. Betol mint a villám úgy megy. Kistányérnyi szem: que? Na akkor 512-es elvisz. És itt kell kitérnem a Speedshop normális ügyintézésére. Bár a tag húzta a száját, de simán kicserélte. Szóval jó volt. Persze nem végződött ilyen könnyen.

Gondoltam veszek hozzá egy spéci fülest. Persze ez nem egyszerű, hisz valami idióta megfontolásból 2,5-es ún- microjack dugóval gyártják ezeket. Ezért is túrtam a netet, de sehol nem találtam ilyet. Szégyneszemre átalakítóval kell használni? Gyalázat. Mert egyik gyártó sem gyárt ilyet, csak háromésfelest. Tehát átalakító… de nem árulnak rendes átalakítókat, csak ilyen bán nagy kilógó bumszlikkal. Szóval lehet vár rám a barkácsolás. Aztán félbehagytam a keresgélést. És egyszercsak nem lehetett telefonálni, csak headsettel. Mondom mi? Igen elfelejtette érzékelni. Anyád! Na akkor gari. Persze ez nem ilyen egyszerű. Hiszen nyertem, ezért legyen inkább szopatás. Tehát pecsétet intézni. Na azt sikerült. Garisszervíz felhív. Na azzal nem ők foglalkoznak. Másikat felhív. Kimegyek és… De ez egy másik sztori…

Viszont Pohinak működött a laptopban a 2 GB-os kártya. Persze az sima és nem mini, átalakítóval… Kész…

tánciskola 1

Nyah kissé megfáradtam. Az történt, hogy elkezdődött a tánciskola. Igen megint járok. Mégpedig a New York táncisibe. Nem is akármi, hanem a Salsa intenzívre. Ez persze nem olyan mint a kórház, hogy lélegeztetőn meg ilyesmi. Itt hajtás van. Ebből kifolyólag már kb az első lépések után folyt rólam a víz. Persze ebben sokat segített a szellőzetlen tornaterem, az elbaszott ózonlyukas, üvegházas kontinentális éghajlat, meg a szellőzés hiánya. Szóval szauna intenzív:) Az elején még nem is volt gond, aztán mire a végére értem már a kiszáradás meg a fáradtság elég komoly koncentrációvesztészt okozott belebonyolódtam a lábaimba. Nah meg a bonyolításba beleszólt, hogy folyamatos párcsere volt, nem lehetett megszokni a másikat. S végül kitérnék a tanárra is. Magyar, mittomén milyen de soxoros bajnok Lamboni Annának hívják és igazi szépséges félvér nő. De jobban tanított mint vártam. Most pedig a söröm áldásos folymányaként elálmosodtam, tehát lefexem