középút - Izabella kávézó

Igen tudom, Pohi megint fel lesz háborodva, hogy nem a zserbóról írok, de valahogy annak meg kell még érnie. Ki kell teljesednie, hogy mit is vártam és mit kaptam meg. De meglesz. És ha nem elmegyünk mégegyszer.

Tehát:

Kivételesen sikerült összehozni a keddi rendes pipaklubos találkozót, annak ellenére, hogy a hétfő ünnepnap volt. Csodálkoztam is. Sőt fokozandó az élvezetet végre nem Kaszásdülőre vagy a világ végére kellett mennem. Bizony belváros Izabella utca, Izabella kávézó. Nem találtam linket, nincs is honlapjuk. Eléggé jó helyen van, és kivülről is teljesen igényes. Belülről, pedig a középútat sikerült eltalálni, egy egyszerű kávézó (nem tematikus, vagy nem fullextrás) és egy sarki “kipörgetem a 3 cseresznyét” kocsma között. Tiszta, egészen rendezett hely. Persze nem I. osztály mint a Dunapark, de ez nem is baj:) Szól valami zene, a felszolgáló srác udvarias, de semmi extra. Se jó se, rossz. De piszkosul igyekszik. Van még wifi is, szóltam is, hogy legközelebb a jelszóval ne adja oda a router hozzáférését senkinek, mert még elkonfigolják neki. Nah a lényegre. A kávé Pasco, és bár nem nagyon iparkodtam a kereséssel, de nem is sikerült róluk semmit találni (de). De a kv finom volt, még sosem ittam ilyet, de ha mindenhol ilyen akkor jó lesz. Az árak pedig határozottan jók. Egy nagy fájdalmam volt - ahogy a többieknek is - bizony enni csak egy szednvics jellegű izét lehetett (rosszpont). A bútorok jók, nem ragadt semmi (dunapark étlap). És első ijedelmünkkel ellentétben mindennel meg voltunk elégedve. Bár a piáknál a mérőszám sajna kettő és négy, de az árak így is jók. Hogy az igényesség vonalát is támogassák, bár kaja nem volt volt viszont borlap. Finom igényes borokkal (itt persze nem a sokéves méregdrága borokról van szó, hanem a szőlőből készült finom igazi borokról) és baráti áron. Mit is mondhatnék. Sokkal jobb mint vártam. Ajánlom

hogy ebből mi lesz?

Kiültem a loggiára írni valamit. Igen határozottan ezzel a céllal. Igaziból csak némi személyes dolgot akarok írni. Meg pipázni. Aztán persze elbambulok, vonulnak a felhők, füst göndörödik a pipámból, és ismét rácsodálkozom a földöntúli nyugalmat árasztó semmire. Itt ronda panelek vannak előttem, kicsi zölddel. Zúgnak az autók, a laptop pruntyogójából valami háttérzene szól, és nyugodt vagyok. Pedig kiszáradt a dohány és úgy ég, mint a papír, de a lehellet párája megmenti. Elfelejtettem mit akartam írni, ez a hely, a pipás szentélyem kizár mindent, de mégis minden itt van. Áhh és megint egy beszélgetés a blog mellett. Szétesett a burok…

Semmi sem lett.

Update:

El is felejtettem írni, hogy jelentkeztem a pipaszívó versenyre. Szóval szurkoljatok ne aludjon ki az első 10 másodpercben.

öngyilkos lett a japán agrárminiszter

Mennyivel más a mentalitás. Igaz ott egy hiteltelen politikus lehetetlenné válik, nem lesz belőle többet semmi. Valahogy tetszik, hogy a becsület ilyen szintet tud ott ölteni. Igen, kicsit betegek a japánok sok mindenben, de mégis a sok minden ellenére ezerszer tiszteletreméltóbbak az ottani politikusok, mint az itteni vezérek. Azon például még mindig sírvaröhögök, és természetes szelekcióért kiáltok, hogy a piros vezér hazudott. Szemenszedett naivitásra vall azt hinni, hogy a narancs vezér egy gerinc oszlop. Tekerik a verklit az egyik oldalon a megszorítások szükségességéről, de bizony eszetlenül csinálják, rosszul, rossz irányba. A másik oldal meg csak azt mantrázza amit a nép egyszerű fia hallani akar. Felvetül bennem a kérdés, hogy a sok intelligens ember, hogy az istennyilába képes ezt a maszlagot bevenni, hogy az adócsökkentéssel több adó fog befolyni. Ugyan. Egy átdolgozott egyszerűsített adórendszer, ahol az “állampógár” látja hová csordogál ott lehet, hogy lenne több adó. Egy másik országban, ahol az embereknek a fejébe lehet verni, hogy bizony az adó nem sarcolásra való, hanem arra, hogy menjen ez a pedálosmoszkvics.

Aztán, hogy miért is a szerencsétlen japóról kezdtem írni. Volt ez a költségtérítéses botrány néhány hete. Most meg méla kuss van. Mindkét (igen kettő, a csipetcsapatokról fölösleges beszélni, ők csak a fűszer ebben a politikai sz@rlevesben) oldal mélyen kussol. Holott a pofátlanság felső foka, hogy az egyébként tökéletesen névtelen Lázár Jánosnak miért is nem kellett számot adni a 18 milláról. Ha én, vagy Te 18 millát tennénk zsebre, és mondjuk nyoma is lenne, jönne a vagyonosodási vizsgálat, ésatöbbi. Ez a japán csóresz, meg belebukott. Nem tudott elszámolni magával és felakasztotta magát. Tisztelem érte, jó lenne ha lenne ilyen becsület itt is. Ne legyen öngyilkos kedves János! Kezeit tördelve jelenjen meg újságokban, adja szépen vissza a pénzt kérjen bocsánatot. Na meg persze mivel hiteltelenné vált van még egy lépés ami fontos lenne. Szálljon ki a politikai bizniszből.

Soha nem fogom megérteni - persze ez csak az én buta idealizmusom miatt van -, hogy aki politikusnak megy miért nem vállalja a köz képviseletét. Hiszen azért tartjuk. Ő lenne a követendő példa. Egy becsületes politikus párfüggetlenül lehetne itt minden. Persze ez nem olyan jó üzlet. És végül egy utolsó kérdés a kedves politikai marketingeseknek: Miért nincs annyi esze egyik oldalnak sem, hogy megnyerje magának Bokros Lajost?

esti ébredés

Van nekem két lakótársam ugye Cuki és B. Cuki az aki mindig csak azt írja le a blogjára, hogy mekkora egy köcsög vagyok. Ami igaz is, sőt mosogatni is rühellek, bár gondolom már leírta. Szóval ma délután a tegnapi kellemes estét követő fáradtságra akartam pontot tenni egy délutáni alvással. Előtte persze Cuki kiosztott, hogy mekkora köcsög vagyok, olyan dolog miatt, amit én megtennék, ha megkérne, de ő direkt nem. Szóval lefeküdtem, és bár baromi melegem volt, de elaludtam. Aztán sikeresen felébresztettek. B a szokásos vérhányós zenét hallgatta, Cuki pedig az általam annyira rühellt Jackoval. Szóval remek volt… GRRR

hogyan üldözzük el a vendégeket - stexház

Eddig sem mentem szivesen a stexbe, de ma ígéretesen hangzott a menü, de már előre elhatároztam egy fillér borravalót sem adok. Az eddigi rosszabbnál rosszabb tapasztalataim óvtak, de marha közel van. De mostmár ezzel sem lehet meggyőzni. Kezdjük azzal, hogy két weboldaluk van, egy www-s meg egy anélkül, persze felváltva aktuális, hogy szivassuk a vendégeket. Menü ma jól hangzott. Persze nem az volt az aktuális. Szerencséjükre nem egyedül mentem, így maradtam és toltam egy túróscsuszát. Na de kezdjük az elejéről.

Messziről, és a neve alapján igényes helynek hangzik. Aztán belép az ember és esetleg leül, akkor feltűnik, hogy bizony elég alaposan lepattant a helység is meg a bútorok is. Aztán étlap gyanánt egy zsírosra fogdosott max árlapnak nevezhető papír. Megjelenik a “pincér” és felveszi az italrendelést. Persze én enni mentem, nem vágytam inni, és mivel a menü nem stimmelt, leadtam a túróscsusza rendelést. Mire a “pincér” nem kicsit kioktatóan: most még az italrendelésről van szó nem kell sietni. GRRR: nemérdekel. Legszívesebben leordítottam volna a haját: hogy kuss hozd a tápot b+ ha már a k menüt nem bírja kiíratni a weboldalatokra a gazdád. De elszaladt. Többieknek kihozták az italokat, később a leveseket. Aztán kértünk hozzá evőeszközt. A négy levesestányérból csak három volt csorba,az evőeszközök, meg borzasztó kopottak voltak. Még szerencse, hogy kaptunk. Aztán a jó pont: megkérdezte a “pincér”, hogy kihozza-e a kajámat, mert már elkészült, és a többiek még a levest kanalazták. Amikor először toltam ott a csuszát, sokkal jobb volt. Most csak a szalonna meg a tejföl volt kevés. Bár a tejföl mindig.  Szóval most semmi nem volt jó. A számlát persze viszonylag gyorsan hozták. De egy vas borravalót nem adtam. A menzán meg a mekiben sem adunk, pedig ott a kiszolgálás meg a kaja jobb csak. Szóval soha többé stex.

hogy mit is hagytam ki a tranzit mellett

Azt hiszem vadul öregszünk. Ezt persze nema felejtés miatt írom. Azt köszönöm szépen édesanyámnak, akit zseniális asszonyként mélyen tisztelek és becsülöm. Persze a szeretet egyértelmű. Igen a felejtést tőle örököltem. Mindent, legyen az fontos vagy tök érdektelen, huss mintha semmi sem lett volna. Ezt, a volt barátnőim rendszeresen szememre is hányták. Fura hogy nem felejtenek az emberek. Hihetetlen lehet nekik. De igazából nem ezt akarom kifejteni. Meg már leírtam a zagar koncertnél a két másik marhaságot (tapiember és kóla). Szóval öregszünk, mert előfordul, hogy csak a szánk jár. Igen Pohi Te is.

Szóval az rendben lenne, hogy tökre elfelejtettem leírni, hogy a Tranzitban a wc a forgalmi iroda helyén van. Zseniális. Fantasztikus ötlet, mély tiszteletem a belső tér tervezőjének. A legnagyobb szívfájdalmam viszont nagyban korlátozza majd a nyári élvezetet. Nincs légkondi.

A gyertyás dolog. Szóval beszélgettünk Pohival és egyszercsak a pincérhölgy körbejárkált és gyertyákat tett az asztalokra. Ami egyébként kedves gesztus, de azért kitört belőlünk a “macsó virtus”. Nem kell nekünk gyertya, “kemények vagyunk”. “Mondtam neked, hogy elhagyjuk a kispályát.” (Argo) Aztán persze amikor egy mosoly kíséretében megkaptuk mindketten elrebegtünk egy “köszit”. Majd összenéztünk és kiröhögtük magunkat.

A török “kávézó” olyan mint a török autó? - Café Kara

Avagy hogy tegyünk tönkre egy romantikus találkát…

Férfiember ismeri a Renault Thaliát, már kivéve Rufust, aki férfi létére még egy Porschét sem ismer fel. Persze tudjuk hogy készült: az alapvetően arányos, bár csúnyácska Clióhoz hozzácsaptak egy puttonyt. Ebből lett ez az autó jellegű förmedvény, ami anitdizájn díjat érdemelne. Nos ez a kis gnóm a török autóipar terméke, és bizony, mint ilyen a minősége is kívánnivalót hagy maga után. Ezért is került a címbe a kérdés.

Szóval egy kedves hölgyismerősöm ajánlására összekötöttük a kellemeset a hasznossal, megbeszéltünk egy randevút a Café Kara nevű a Hősök tere mellett található helyre. Szépen rendbe is szedtem a külsőmet (legalább megpróbálam), és odaértem a megbeszélt időre. Be is ültünk, az első benyomás kellemes volt, de nem ülnék kintre, eltekintenénk a forgalom zajától, főleg egy találkán. Szóval amúgy mutatós a hely lehet vizipipát bérelni, ami egy hatalmas pirospont. Nyugodtan ki is választottuk mit is kérünk, majd a kezdeti zavart legyőzve beszélgetni kezdtünk. Aztán feltűnt, hogy még nem rendeltünk. Tehát vártunk. Aztán miután kibosszankodtk magunkat azon, hogy ránk se bagóztak, tovább vártunk. Jelentősen nyírja a romantikus hangulatot, hogy nem foglalkoztak velünk, holott a helyiség még egy pár és egy kis társaság kivételével kongott, de a terasz is nagyságrendileg félig volt. Majd türelmem fogytával a pult elé járultam és megrendeltem. A velem levő kedves hölgy finomnak találta a tejeskvját, azonban az én “török kvm”, bizony finoman szólva is borzasztó volt. Természetesen régóta tudom milyen a török kv papíron de az nem ez a híg lötty. A recept szerint ez háromszor forr. Erre amit elémtettek az egy átlátszó alig kv ízű pancs volt, amiről bizony még az utolsó pár csepp hidegvíz is hiányzott (zacréteg a tetején). Az alján pedig, mintha egy gyári darálású vákumos kv lett volna. Egy török kávézótól ez szégyen. Emellet a pultnál ülő fószerral “eldumcsizó” “pincérnő”, látványosan nem vett rólunk tudomást. Így a többszörösen is rossz szájízzel való távozás közepetette fizettem. És voltam olyan hülye, hogy normális borravalót adtam.

Aztán persze a találka végül mégis romantikusba fordult, köszönhetően a Városligeti tónak, meg a kacsáknak.

s hogy ne csak a fikázásról szóljon minden - Tranzit Art Café

Igen tudom, sokan várják már, hogy valami személyeset írjak, esetleg kitörjön rajtam az ihlet, de sajnos várniuk kell. Sokan hehe, mintha sokan olvasnák amit írok:) Előbb utóbb, majd az is kitör. Azért próbálkozom, a loggia használ:) De most elsősorban azok kedvéért akik szerint csak fikázni tudok, megjutalmaztam magam (yah akkor tulajdonképpen én jártam jól :)) egy kellemes kvzói élménnyel. Sőt most egy finom pipával is. Hmm, még mindig nem kaptatok képeket.

Szóval a történetem még a múlt héten kezdődött, amikor is hazafelé jöttömben megkívántam (jobb híjján) egy finom kvt. Le is szálltam a villamosról, gondolván, majd a Fehérvári úti vásárcsarnokban levő semiramisban kényeztetem magam, mivel thai masszőrnőkre momentán nem futja. Épp az orrom előtt csuktak be minden nyilászárót. Na akkor menjünk, majd csak lesz valami, valahol derengett egy Café Zacc nevű hely, de mivel a létra és a malterosvödör nem igazán ideális mint díszlet, így tovább sétáltam kissé bosszúsan. Ekkor csapott le rám a gondolat: igen a Kosztolányi téren eldugva ott…

Tempót váltva kissé sietősebben érkeztem meg, és a hely a nem eröltetett retró jellegével, központi helyen mégis eldugva már kívülről igézett. Beérve, bár kissé kaotikusan, de folytatódott, a kellemes élmények sora, mondhatni simogatott a látvány. (Remélem ezzel megvolt a napi betevő képzavar, s innentől… De úgysem:)) Végül, hogy teljesen meggyőzzenek, feltűnt a már jól ismert vágyot logó: “QAWA”. Aléltan a pulthoz ballagtam, és hülyeséget beszéltem. Igen fáradt is voltam már. Aztán megkaptam a kvt, és a sütit. Nem kellett csalódnom. Finom volt nagyon is. A kiszolgálás nem volt első osztályú, de pont annyira volt normális és laza amennyire kellett. Igen szakadt az étlap, és kicsit kong a hely, de ettől jó. Érzés van benne.

Másik alkalommal pedig szépen beültem egy délután, hogy dolgozom a cikken. Persze nem igazán haladtam, meg blogoltam is, egyedül, de mégis jó volt. Dolgozgattam a cikken is, ettem egy szendvicset, ami az árát tekintve hmm, de egy próbát megért. Legközelebb sütit fogok. Viszont a wifi, és a támogatott laptopozás, sőt úgy általában az egész hely lazasága, nagyon tetszik. Vannak ott társasjátékok, sőt sakk is. (Pohival ki is találtuk - főleg ő - hogy egyszer beülhetnénk és sok gondolkodás közben igazi sakkozást mímelhetnénk.) Igen később előkerült, a lassan hűséges fegyverhordozómmá avanzsáló Pohi is. (Erre később visszatérünk.) Ő is jól érezte magát. Nem csillagos ötös, mint a Maya, vagy a Miró. Ez valami más, talán leendő törzshely. Kérlek Ti ott a Tranzitban: ne csesszétek el!! :)

link

megveszekedett fikázás - dunapark

Ismét szigorúan kisbetűvel kell nyilatkoznom egy kvháznak látszó lebujról. A címben szereplő dunapark büszkén hirdeti magát, mint kvház, holott… Be is linkelem, hogy meg tudjátok nézni. Igen, tök mutatósnak néz ki. Dehát az aranyozott szar is szar. Szóval tegnap este a pipaklub heti rendes találkozójára menve kicsit siettem, hisz nem akartam büntetően megázni, így nem is sikerült. Ugyan egy órával a foglalás előtt érkeztem, de leültettek az asztalunkhoz ami félig volt terítve. Gondoltam majd befejezik. Hát nem. Nemhogy nem fejezték be, de igen ritkán tévedtek a környékre. Szóval a szokásos mércét rendeltem egy espresso képében, ami sikeresen meg is érkezett, mire odaért az egyik pipás. Megkapta ő is, és sikeresen megállapítottuk, hogy azt aki ilyan kv-t mér, vagy szolgál fel, lassú tűzön kellene megsütni. Amíg a számban tartottam, legalább egy alsó közepes szintet megütött. Azonban amikor elért a nyelvem savanyúra érzékeny részére… Na azt senkinek nem kivánom. Vallatni lehetett volna vele. Brr még most is végigszalad a hátamon a hideg. Büszkén hirdetik is, hogy eredeti olasz kv. Aha persze, ennyire az olaszok sem hüjék, hogy ilyen szemetet igyanak. Bezzeg itt mellettem a fincsi Qawa. Szóval vártuk a többieket, azonban amint rágyujtottunk sikeresen akkora huzatot csináltak, hogy a pipámban acélt lehetett volna edzeni. Amikor pedig szóltam, hogy bizony ez kivisz, ki lettem oktatva, hogy már mindent beleng a “pipaszag”. Persze pipaszag mi, a környéken meg ott szívták a népek a papírba töltött dudvát, az illatos mi? Komolyan megdöbbentem, hisz mindketten erősen aromatik dohányt szívtunk. Már alig vártam a latákiás különítményt. El is kezdtünk gyűlni. Nagy nehezen sikerült is odahozni a 8 várt emberre 2 étlapot és egy itallapot. Persze ragadtak a lapok. Na az árak… Te jó ég. Aztán egy sajttálra 40 percet kellett várni, az adagok a pofátlanul magas árakkal fordított arányban voltak. A közismerten beles pipásember (fcs), kicsi hijján elsírta magát az adag láttán, kénytelen volt kenyeret enni hozzá. A szalvétát külön kellett kérni. Amikor ezt megtettük bizony felelősségre lettünk vonva, hogy az terítve volt. Igen itt kell beismernünk, hogy mindannyian a szalvétamaffia tagjai vagyunk. A többiek véleménye szerint az árra a minőség is fordítottan arányos volt, leginkább egy tálcatolós menzához mérhető. Végül elkezdték szívni a többiek a latakot. Szerencsére a huzat addigra irányba állt, és szépen beterítette az egész hodályt. Hiába volt zongorista, ennyi erővel verkli is lehetett volna, hisz felfedezhetően loopolt. Mondjuk sejthettük volna, hogy milyen a hely, hisz végig családias hangulat volt, mondhatni lézengtek. A pincérek látványosan kerültek bennünket. Szóval úgy egészében le lehetne radírozni a kvház szót erről a helyről. Büszkén hirdetik, hogy 200x (utolsó karakter mérete miatt olvashatatlan, lehet, hogy 9, és ez a cél, viszont akkor van hová fejlődni) év kvháza. Nem tudom ki választotta meg de, vagy ingyen evett ivott, vagy pedig borzasztóan be volt állva. Szóval csak annak javaslom aki sok pénzért akar bosszankodni egy jót. Yah és még a melange-ot sem tudták ihatóan elkészíteni.
Úgy döntöttem, a továbbiakban elküldöm a véleményemet a helyek e-mailcímére.

Yah hogy valami jót is mondjak, az egyik srác kapott egy sört, mert valamit elfelejtett a pincér a felszolgálónak látszó, erősen flegma és általában egészen udvariatlan gyerek.

nyah megint elmaradtam

Kedves állandó olvasóim figyelmeztettek, hogy bizony elmaradtam. És tényleg. De most kivételesen csak 40 százalékban tudható be ez lustaságomnak. A múlt hetem elég húzós volt két - hol többé, hol kevésbé - kedves, de névtelenség homályába burkolózó hölgynek köszönhetően. Röviden azért leírom, aztán ami arra érdemes, további postokban kifejtem. (Te jó ég, elsőre “ly” lett a kifejtem. Fáradok.) Tehát összeszereltem életem első bútordarabját. Tudom, nem nagy dicsőség, meg gagyiikeás de én piszkosul elégedett voltam. Tanulság: majdnem minden ikeás dologban van egy click. Nagy átverés, mert fúró, kalapács, meg csavarhúzó is kellett. Ittam török kv-t de nem hittem el, hogy tényleg olyan. Szóval aki ismert ilyet szóljon meghívom egyre. Majdnem elkezdtem salsát tanulni. De végül kevesen voltunk. Ma pedig felfedeztem egy remek kvházat. Mára ennyi, többi később. Yah és lehet, hogy költözöm… de csak a bloggal. Naaagy karikákat fújok, de mivel sötét van azt befejezem. Meg ezt is.