vértes volán, előre az idiótákért - avagy kirándulás

Tegnap Cathrine Pawers nővéréhez mentünk, Tatára, ahol már másodszor járok életemben, de még sem a várat sem a tavat nem tudtam megnézni. Na de ne vágjunk a közepébe. Szóval azon, hogy a vonat és MÁV olyan amilyen azon nem csodálkozunk (Mé’ Állunk Vazze: hazafelé utaztamban tavaly karácsonykor, történt az, hogy nyugati-tól köki-ig pontos. Ott álltunk 57 percet… Bevártuk a csatlakozást. Japánoknál a közlekedési miniszter pont 19szer lett volna öngyilkos.), viszonylag simán lezajlott az út Tatáig. Tatán felszálltunk az 1-es buszra, gondoltam veszek jegyet, mert úgy volt apróm.Felszáll Cathrine betolja a jegyet a kezelőbe. Itt a sofőrből kitört a hivatalnok (portás, takarítónő, wc-s néni hatalma, ismerjük mindannyian), miszerint a jegyet neki kell beletolni a darabolóba. Hmm ez biztos fontos lehet. De hogy miért? Na mindegy kicsit meghökkentem, de felülemelkedtem  rajta biztos oka van. Aztán kértem három jegyet. Ez a zseniális, ez meg szépen kezdi ledarálni mindet. A másodiknál szóltam, hogy bizony nekem csak egyre lesz szükségem, mert bár hatökör vagyok, de azt ő ne tudja jobban. Szóval a buszvezető biorobot úgy gondolta, ha még ketten állnak mögöttem akkor nekik is veszek. De intellektuális egyszerűségét ellensúlyozandó élt a hatalmával… Márpedig ő nem ad nekem 1 kezelt és két szűz jegyet. Majd ha valaki felszáll akkor én megkapom… Persze ez le is zajlott. Dehogy ennyire primitív legyen. Természetesen felveszem a kapcsolatot az illetékessel. Nesze neked szolgáltatás az EU-ban.

Persze a többi jó volt. Kaptam palacsintát, teát, és nagyon spéci marcipános capuccinot. Nyami. Porból készült, de nem említhető egy napon az eddigi por alapú dolgokkal. Aztán igyekeztem megismerkedni egy Fóka nevű macsekkal, de visszahúzódó volt. Amikor pedig a nővérek az érdemi munkához léptek elaludtam. Nem direkt, csak reggel óta álmos voltam. Egyszer csak komoly kacarászásra ébredek. A két nő valamit sumákolt. Később észrevettem. Egy mű-börtöntetkót rajzoltak rám.

névtelen “kávét” felszolgáló hely a mozinál

Aki megmondja, hogy hívják a dunaplázában azt a kv-zót ami a mozibüfé mellett kezdődő lépcsősoron keresztül közelíthető meg, kap valahol egy kv-t. Nem ott. Eleget bünhődtem már. Sikeresen elérték, hogy több kv-t ott ne merészeljek inni.

Tegnap este Cathrine Pawersszel, megünneplendő hazatértét, elmentünk moziba, megnézni “az új brúszvilisz filmet” ami nem gyenge szereplőgárdával villant. Aztán meg jó is volt. (Ben Kingsley meg lovag lett?) Előtte, mindkettőnk szellemi hikomatságára való tekintettel beültünk a fentebb említett elvileg kv-t felszolgáló helyre. Már a múltkor sem volt igazán kielégítő a kv minősége, de ez a mostani unterelte. Azt a legrosszabb változatot sikerült előállítani, ami után, az embernek összefacsarodik a gyomra, és az oda vezető út pedig elnyomó erős ízekért könyörög. Olyan ocsmány savanyú volt, hogy az amúgy gazdagon összevissza tejezett - felszolgáló egyed számára ismeretlen fogalom - Café Latte is kínzás volt ízérzékünk számára. (Nem királyi többes, Cathrine is szenvedett tőle.) Viszont a koktélok még mindig szemtelenül olcsóak. De ha véletlenül mégegyszer beülök oda, és ugyanilyen mocskot hoznak kv helyet visszaküldöm.

Igen a körülményes cím ennek szól. Nincs kvjuk.

művilág

Volt egy Rapülők zene: “műanyag műcsecsemő…” Jól van vessetek csak meg én kedveltem őket, sőt Gesztitől sem hányok sikítva. Még mindig sokkal jobb, mint a mostani mainstream előadók. Megcsinált senkik. Műanyag. Igen pejoratív lesz a szó ebben a postban, többszörösen visszaeső fikázás lesz. A zenére kitértem, hogy eluralta a műanyagság. Szép csillogó plasztik, van a manager, felvesz embert aki megcsinálja a zenét, dalszöveget ír, stílust ad a biorobotra, szavakat a szájába (világbéke). Pont erről kesergett Frenreisz a rádióban. Megmondta a frankót, bírom a fazont, de számomra nem nyújtott a Skorpió a nevén kívül, semmit. Nem jön be.

Műanyag a kaja, hát ezt nem folytatom, erről mindenki tud. Műanyagok a nők (kivéve azokat akik tényleg nők, igen, nem hagyhatom ki CP-t sem:) Nem is tudom ki mondta, hogy nem jó dolgokat kell gyártani hanem eladhatókat. Nos ezt a filozófiát most mindenkinek sikerült magáévá tenni. Talán ezért is bukom annyira a Minire. Ott a vas végzi a dolgát.

Sőt annyira eluralkodott a műanyagság, hogy már annak is tudunk örülni, ha ez a műanyag nem recseg ropog, hanem minőségi. Ilyen pl Rufus barátom mac notebookja. Borzasztó, ízléstelen fehér wc-ülőke jellegű műanyag a szőre. De legalább nem ropog. (Lefikáznám még a fantasztikus májti mouse-t is, ami állítólag jó ware. Az hagyján, hogy azt a formatervezőt, felkötni, felnégyelni, beszántani, sóval behinteni kellene, mert olyan mintha egy nagyobb szappant markolnék. De a nagy találmányt, ami a két kerék helyett egy golyó van benne amivel lehet horizontálisan és vertikálisan göndzsöríteni, egy igazi technikai zsákutca, ami az egér, mint eszköz másik oldalán - alján - már elbukott elavult technológia, hiszen elkoszolódik. Ezek meg odarakták felülre, ahol az ember a párizsis kezével izgatja. Nem ám, hogy amúgy is zsíros, nedves, koszos az az ujj… Az meg már csak a hab a torkán, hogy átlósan nem gördül. Illetve gördül csak no effect. Hehe le is fikáztam… most jön a trükk. Bolti ár 14K a farkatlan.) Áhh műanyag világ…

akkor folytatom ahol abbahagytam

Ma hazatért Cathrine Pawers fricciából. Már eléggé vártam. Persze nem ezért nem írtam, hanem mert alapvetően lusta vagyok. Szóval hazajött és kaptam tőle királyul penge lámatoll sapit, ha jók lesztek lesz róla kép is. Persze a fejemet leoperálom róla, mert a sapka szép. Meg nyugilasztit is kaptam, alkalomadtán lefotózom az okos telefonommal és bepaszírozom ide a képét. Szegényke hálókocsis vonattal bumlizott haza, persze ha azt a lukat annak lehet nevezni. Skatulya. Nem aludta ki magát. Szóval most épp lecseszte a mosógépet, hogy ne pislogjon bután, hanem legyen szives mosni okosan. Meg is fenyegette: - Mossál, mert csúnya nevet fogsz kapni!

Yah hugát bevonva előre megfontolt aljas indokból elkövetett mikicsomag becsempészést követtem el. Mivel nem volt itthon, de a hugának van kulcsa a kéróhoz, bevontam.

Igen ez a post is róla szól :) Lesz másik post is, csak nem róla… holnap délben kerül ki.