fröcs - avagy politikablog

Szóval “lenn az Alföld tengersí vidékén”, jártam pár hete, a szülői ház és Cathrine bemutása ügyén. Nem Petőfi nem a domborzatot méltatta. Illetve annyak hiányát. Az a “nép az istenadta” - vagyis ahogy kedvenc történelem tanárnőm Rácz Gizella emlegette a plebsz - szellemi képességeit méltatta. Vagyis bizony hijján vannak - ma már - nemcsak a tudománynak de biz’ a józan paraszti eszüket is eldobták valamerre.
Mi sem példázza jobban, minthogy az okos “gazdák” (őstermelők, parasztok…) a legideálisabb helyen kezdtek forgalomlassításba. Mégpedig városkánk méltán szidott vasúti felüljárójának a város felőli részén. Ki is írták okosan, hogy addig maradnak amíg le nem mond a kormány. Nos jóapám mondta meg erre a frankót - hiába nem adok a véleményére, már mióta az eszemet tudom, persze ennek is megvan az oka - ott lepje be őket a hó. Abba nem gondol bele a zseni, hogy bizony ezzel nem a kormánnyal csesz ki. Magával, mert nem dolgozik, velem mert lassít. De az bonyolult szerencsétlennek, hogy a vele egy állásponton levő, csak kevéssé elvetemült emberekkel is. Zseniálisak komolyan…

Az megint más kérdés, hogy miért van ezen a “hazugságon” ekkora felhördülés. Aki elhiszi, hogy ezek voltak az elsők, komoly problémákkal küzd nyaktól felfelé. Én leszek az adott idő alatt a legtöbb japán kutya, ha az előző kormány vagy az azelőtti (kivéve talán az egyszem, eltévedt közgazdász Bokros Lajost) ne hazudott volna amikor mozgott a szája.

De nem ez a legnagyobb problémám. Szítják az ellentétet, uszítanak. Barátságok fakulnak ki, családok veszekszenek, szeretők hidegülnek el a cirkusz miatt. Nem ér ennyit az egész. A konkrét véleményem: ezek (mszp) hazudtak, csaltak loptak, mint eddig az összes ilyen beleértve a másikakat (fidesz) amikor nyeregben (kormányon) voltak. A másikak viszont élen a popikonná emelkedő (várom a lemezt :D) fáklyásmenetet vezetővel (ov) uszítanak, demonstrálnak. Yah és persze mit is csinálnak még. Igen igen.. ugyanazt: hazudnak. Mind.

Egyfolytában azon gondolkodom, hogy lehet fel kellene vonulni a fáklyákkal szemben. “Ember gondolkodj! Legyen végre nyugalom! Menjetek haza! Minden politikus hazudik” táblával. Vajon a “békés” ov mit szólna ehez? Valamint mit szólna gyf? Elgondolkodna valaki is? Vagy szépen ahogy kell az amerikaiakat lehülyézve eljutunk a “plebsz országa” szintre? Vagy már rég ott vagyunk?

nem megy ez nekem + hétvégék… nem ez :)

Valahogy sosem jön össze a rendszeres írás. Pedig jó lenne. De igazából, már leírtam miért.

Szóval megvolt a nagy családi bemutatás. Mindkét oldalon, vagyis én hazavittem “az Alföld tengersík vidékén” levő szülői házba. Sajnos ismét szilárd megállapítást kell tennem, hogy bizony Petőfi nem a domborzatról beszélt. Sajnos a pórnép bizony olyan sík ott az Alföldön, hogy nem is írhatta volna le szebben. Vagyis egyszerűek. Majd kitérek erre is politikai célzatú postomban, de ezt nem akarom fröcsögéssel beszennyezni. Szóval nem egyszerűen hazavittem bemutatni Cathrine Pawers-t. Bár ez lett volna a terv kicsit később. De mind Cathrine, mind édesanyám jó ötletnek tartotta, amit én csak reméltem. Vagyis az egyik vasárnap megejtett monstre családi ünnepi ebéden vettünk rész, mégpedig az anyai oldalról. Szegény bele a mély kellős közepébe… Persze már pénteken hazamentünk. Szegényke, eddig megismertekkel ellentétben aranyosan félt. Viszont kedves, mosolygós volt, a jó édest kenyérre is kente. Mondjuk nem kissebítve Cathrine érdemeit, anyám biztos szeretne már unokákat megint. Persze ez még arrébb lesz. Szóval jó volt. Persze meg kell említenem, hogy bár nagyságrendekkel volt olcsóbb minden otthon, de nem is volt olyan ízletes. Hehe sznob lettem. Szóval jó volt… Amikor Ircsi nővérem hozott visszafelé minket bp-re autóval, szemrebbenés nélkül beszéltük ki Cathrine-t, miközben Ő maga zenét hallgatot :)
Talán két hétre rá pedig ellátogattunk a mindenki által csak sötétként emlegetett Zalába. Állítólag azért sötét, merthogy oda jutott el legkésőbb mazzagon az áram, amivel világítanak. (Ha mégsem várom a kommenteket.) Nos igazából az édesapjához mentünk, egy kis faluba, de meglátogattuk édesanyját is a városban. Szép helyen laknak, a falu szélén egy domb oldalában… Apuka zseniálisan alakította ki a telket, sok meló és kreativitás van benne. Jó fej is volt, az érdekes humorával. Kapott szivart. Pedig nem is dohányzik;) Jó volt ott lenni… Anyuka is érdekes volt, bár volt egy olyan kijelentése, ami nem tetszett. De ez bizony nem az én ügyem. Szóval jó volt. Nem is akartam hazjönni. De persze muszáj volt.

Viszont tök jó volt az IC-n utazni. Még sosem sikerült… hát igen messze lakom a várostól.

Amit piszkosul bírok Cathrine-ben a többin kívül, hogy amikor utazunk és szemben ül, mindig leveszi a cipőjét és a térdemre combomra pakolja a lábait. Tök jó. Persze van benne némi célzatosság is ugyanis az odaúton úgy aludt el, hogy maszíroztam a talpát. :)

hello world

Ma elkezdtem javaval foglalkozni. Elkészült a hello world.
Aki tudja miért ez a sztenderd első program írja meg lécci. :)

Persze rájöttünk, hogy az új bétás jdk és az új firefox együtt nem működik jól… mondhatni rosszul és persze nem kompatibilis lefelé java.

Na de írok valami érthetőt is a kevéssé kockák kedvéért. Tegnap előtt megvolt az utolsó sokk. Mostmár csak gyógytornára kell járni. Azt kell mondjam használt a dolog, de néha még mindig érzem a derekam. A matracom nagyon használ…

nécsak az első fecs… valaki szedje össze a gondolataimat

Szóval most megkaptam az első pozitív kritikát. Igaz csak áttételesen. És azt sem írom le, hogy Cathrine Pawers huga volt. Na szóval mostantól muszáj lesz írnom a “rajongók” miatt? Persze természetesen ez a rajongó szöveg erős túlzás, nem szeretném ha bárki nagyképűnek gondolna. De azért örülök.
Mostanában megint némi hanyagság merült fel a folyamatos írásban. Igen de Cathrine és a lustaságom nagyban lefoglalja a szabadidőmet. Megnéztem Dr House első sorozatot. Meg is van a hatása. Valamelyik este Cathrine légzését nem hallottam és tökre megijjedtem s szinte a szájába bújtam. Persze megnyugodtam és lehülyéztem magam.

Azon kívül gondolkodom, hogy írnom kellene a 23-ai eseményekkel kapcsolatban, de ebből bizony ocsmány fröcsögés lenne. Nem, nem pártok irányába vagy személyre szólóan. De ha már itt tartok felvet némi kérdés a nagyszerű politológusaink irányába. Vajh miért is állunk egyik vagy másik oldalra, miért lesz valakiből “náci” vagy “komenista”? És miért működik ennyire nem párt mellé állás, hanem a személy mögé felsorakozás? Miért is lett akkora “pop-ikon” a két(3-4-5…) mostani nagy egyéniségből? Néha egy hatalmas pszichológiai kísérlet kellős közepén érzem magam.
Ezúttal javaslom mindenki számára megtekinteni, a németországi filmgyártás egyik sötéten kritikus, gondolatébresztő, vitákra serkentő gyöngyszemét. Valószínűleg közvetlen környezetem már sejti, miről van szó. Szóval aki vágyik egy kis nem passzív tespedés jellegű filmnézésre javaslom nézze meg A kísérlet (Das Experiment) c. filmet. Rövidesen vissza is szerzem a nővéremtől.

Testarossa - autók: miért így?

Szóval itt az autó, ha valaki nem értette volna a bejegyzést. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miért gyártanak, gagyi autókat, és hogyan képesek egy egészen jó autóbol ipari selejtet gyártani. Divat fikázni az olasz/francia autókat. De nem hiszem el, hogy ezt az illető gyártók miért nem veszik figyelembe. Leszólják a népítéletben (link) a citroent, renault, alfát…

Miért nem lehet rendes autókat gyártani mostanság, mint anno volt a zsiguli, kispolák, esetleg a legendák, mint a Mini vagy a Bogár? Miért hullanak szét ezek az autók 100k km után. És akkor a Honda, meg a Mazda miért? Beszélnek nekem német precizitásról, és az E-Klasse-t meg hordják vissza mert behány az elektronika. Szégyen gyalázat. Mindent vezérelnek, és ennek rendes működése csak a távolkeleti gyártóknak megy… Na ezt még update-elem

Testa Rossa-Westend:itt még ez sem??!!

Pár nappal ezelőtt Cathrine Pawerssel ebédeltem a Westend alsó szintjén. A szokásos olasz jellegű tésztás helyen vettünk némi telített szénhidrátot, persze parmezánnal. Sok parmezánnal. Szóval a kaja jó volt, és természetesen vágytunk egy finom kv-ra. Cathrine tanácsára a Testa Rossa teraszát választottuk (link). Kezdetnek igen irritáló két alak ült a sarokban. Aztán persze hamu volt a széken, kissé ragadt az asztal. Gondolom elég divatos lehet a hely, ez látszik is, eléggé kopottas volt minden. A felszolgáló borzasztó lassan hozta ki a szokásos espressomat, és Cathrine Pawers számára a capuccinot. Megbocsátható lenne, ha tele lett volna a hely, de alig voltunk páran. Szóval a felszolgálás több sebből is vérzett, valahogy nem éreztem, hogy a felszolgáló örömmel hozná a kv-t. A kv maga jó volt, de olyan semmilyen. Nem rossz, nem jó. A capuccino finom volt, de capuccinot közel sem komoly feladat. Az espresso dönt. Sajnos a kiszolgálás és az egész hely igénytelensége rossz szájízt adott mindenhez. Szörnyű, hogy itt szinte minden franchise leigénytelenedik. Egyik kedvencem a homár is sok ilyet említ. De még a legnyagyobb brand-ek is, mint pl a Coca-cola. Azon meg már nem is panaszkodom, hogy a magyarországon gyártott sörök…

De visszatérve, az egész Testa Rossa, valahogy semmilyen volt. Pedig az autó is egy zsír cucc, de ez a hely nem jó. Lélektelen. Főleg, hogy megint találtam egy gyöngyszemet, nem is olyan messze ettől. De erről majd később (pénteken - szar szóvicc:)).

hogy miért is írok ilyen ritkán

Igen tudom, link tróger alak vagyok. Gyakrabban kéne írnom, amint ezt meg is kaptam szinte mindenkitől. Azonban a messiásként várt laptop nagyban megkönnyíti majd nemcsak a blog rendszeres vezetését, de a majdani tanulást is. De ez persze csak magyarázkodás. Igazi ok a lustaságomon kívül még az, hogy nagyban betölti az életem alig levő szabadidejét egy csodálatos NŐ. Igen direkt naggyal. Továbbiakban és az eddigiekben is Cathrine Pawers néven fut majd. Szóval ezért. Cserébe viszont segédügynökké léptetem elő :) Szóval majd segít, hogy ne feledjek mindent megírni. Mert már megint nem jut eszembe a hely neve…Csak hogy valami autó…

Amigo - plázás, de jobb sorsa érdemes

Tegnap szintén Edgär, lassan segédügynökkel ismét a pólusban büntettünk. Na jó nem. Mármint nem büntettünk. Egészen jó volt. Persze a mirci mellett elhaladva borzongva gondoltunk vissza, hogy milyen komoly ballépés volt oda beülni. Szóval tegnap ismét ott ebédeltünk, mert egészen jó volt. A tényleg csirkés gyorskajálda elkészültén felbuzdulva betoltam egy salit meg hozzá plusz csíkokat, mert a hús elég kevés volt. Gondoltam utánna ránkfér egy kv. Multkoriban szüleimet kísérve, amikor szabadonengedtek beültem az Amigo-ba. Kellemes élmény volt, mert sokkal gázabbat vártam. A kiszolgálás a középmezőnyben, mint minden más is. Tulajdonképpen jó volt. Csak olyan semmilyen. Plázás. Nagyon. Viszont a csészék egészen szépek voltak. Tegnap is az Amigo mellett döntöttem. Nem volt rossz, de a felszolgáló hölgy nagyon nem volt képben. Csak egy példa, egy másik asztaltól:

- Egy Lattét kérek! - mondta az izompólós törpe.
- Mit ? - kérdezett vissza a felszolgáló hölgy
- Latte, kv sok tejjel. - válaszolt lemondóan a törpe.

Nekem is 4 részletben hozta ki a kv-t. KV+édesítő+kanál+tejszín. Szóval nem volt képben. Biztos baja volt, mert ennyire alapvető hibát nem véthet senki. Szóval közepes. Egy-két ügyes pincér/barista fel tudná dobni. A kv is közepes. Minden.

gyilkos kv a pólusban - mirci csak dizájn

Két alkalommal sikerült a Mirci kávézóba beülnöm, de mindkettőért keservesen megfizettem. De ne vágjunk a közepébe.

Szóval a második alkalommal Edgär barátommal egy relatíve ehető ebéd után tértünk be. A látvány kellemes, a dizájn megnyerő. Szóval egészen kellemes hangulatban, bár az előző tapasztalatomból kifolyólag kis fenntartással léptem be. Sajnos nem kellett csalódnom. Határozottan lassú kiszolgálás, pedig egyedül voltunk. De talán ez lett volna a legkisebb gond. Sajnos a kiszolgálás nemcsak lassú volt, de tökéletesen semmilyen. Ennyi erővel egy tálcán papírpohárban is elémlökhették volna. Az eszközökkel nem volt gond, de annyira tompa volt minden. Aztán ezzel még nincs vége a katasztrofák sorának. Eljutottunk a lehető legkritikusabb ponthoz egy kvzó értékelésében. Igen igen kedves olvasóim jót kiáltottatok egyszerre: a kv. Amint az mind az első mind a mosti alkalommal várható volt, az eddigi bukás tökéletes lezárása. BRRRR valahol az iszonyú és borzalmas között lehet. Tök savanyú, semmi rendes keserű kv-íz. Azt hogy kísérővizet adtak-e már nem tudom megmondani, de ezek után már nem várok semmit. Számla, no borravaló. Persze tudták fokozni. Elpöcsöltek a számlával ketten… Lehet hogy a süti finom… De kit érdekel, ha az van kiírva KV akkor tisztességes kv-t kell adni. Pont. Minősíthetetlen

vasúti különkiadás - extrém sínes élmények :)

Azt hiszem Rufus Zwerg rövidesen egy nagygenerálra fog bevonulni valamelyik kertitörpejavítő üzembe. Húúú de genyó vagyok. Szóval igazából szerintem fertőző a rossz viccek sütögetése. Na ezért fog nyolc napon túl gyógyulni. Borzasztó ez a szóvicc. (tehát a gyengébbek kedvéért - épp most kérdezett rá az érintett - megverem)
Szóval történt vala, hogy kitaláltuk Cathrine Pawerssel, hogy tök jó lenne kisvasutazni. Szóval szombaton el is indultunk egy zseniális ebéd után. Pedig “csak” az előző napi maradék volt. Szilárd meggyőződésem, hogy Cathrine a konyhában is egy zseni. Megbeszéltük, hogy bizony már mindketten utaztunk a Gyermekvasúton, ő már felnőttként, én pedig amikor még Úttörővasútnak hívták. Természetesen a link nem maradhat el. Gyermekvasút itt. Szóval igen öreg vagyok, voltam úttörő, sőt kisdobos is.

Szóval elmentünk Hüvösvölgybe, hogy tulajdonképpen befelé jöjjünk. Az állomáson, miután megvettük, a jegyeket (szegény pénztároshölgyet lehelloztam, utánna tök kínos volt, hisz lehetett vagy 13-14, de mégis ő ott komoly munkát végez, rendes egyenruhában, meg minden, megérdemelt volna egy rendes köszönést) bementünk a múzeumba. Az egész hangulat, mintha 20 évet visszamentünk volna az időben. Pontosan 50 forint volt a beugró:) Cathrine Pawers, mivel kissé vonatbuzista, a naptárakat nézegette. Aztán amikor megvettem neki az egyiket, annyira örült, hogy ezt az örömöt látva akár az egész árukészletet megérte volna megvenni.

A múzeumot végignézve, felszálltunk a kisvasútra, nagyon jó volt, tökre élveztem, jó volt elnézni, hogy vannak még olyan gyerekek, akiket ez is érdekel, és nem hüjültek még pokemon/teletubbie szintre. Szép volt a táj, sajnos fényképezőgépet nem vittem. Volt ott egy család, akiknél viszont volt 3 is. Jöhetne egy kis kesergés a bunkók és a technika találkozásáról, vagy a digitális technika megöli a fényképezés élményét, de nem jön.

Főleg zöld barlangban vezet a sínpár, szinte szemfájdítóan zöld. Volt pár olyan hely ahol kibukkantunk a fák alagútjából, akkor olyan kilátás tárult elénk, amitől összefacsarodik az ember szive. Az egész út gyönyörű volt, leszámítva néhol látható, “kishazánkat” olyannyira jellemzó szemétkupacokat. (Talán majd egyszer leírom miért került idézőjelbe.) Itt még nem értek véget a speciális vasutak kaland. Ugyanis következett a fogaskerekű. Gyönyörű tiszta és kulturált. Szinte szembántóan tiszta volt. (Az összes “tag”-gelő, egyébként irtani való kisköcsögöt innen figyelmeztetem, ennek semmi köze a kultúrához, önkifejezéshez, ez primitív megnyilvánulás. Kb mint a ludditizmus.)

Ezután a marxim nevű helyen elköltöttünk egy kellemes vacsorát. A hely egyébként nem rossz, kicsit eröltetett, sosem jött be ez a “retro”. Talán mert én még éltem ebben :) De összeségében olyan jó közömbös. Kicsit hangos volt. Sose legyen rosszabb napom :)

*updated némi tagolással, ilyen bekezdésdolgok :)